Ha szarul kezdődik a reggel, nincs más hátra...vissza kell feküdni.
Ma csak annyit értem el vele, hogy értékes két órát tuszkoltam a szemetesbe, mert az első ébredés-érzés megismétlődött a másodiknál is.
Virágzanak a jácintok a szobámban, illatuk lassan már bűzzé növi ki magát, kitártam az erkély ajtót, amin a vonyikoló kutyáim ki-be rohangáltak, mert a szomszédban mozgás volt.
A nap üvöltött az arcomba, ez tetszett, lassan visszaaludtam. Reprodukció.
Napok óta Barcelonáról álmodom.
Keserédes az érzés, megint csak az ébredés miatt.
Spanyolország igen szívmelengető hely, sajnos a társaság volt mindig elég gyatra, akikkel kijutottam oda, de ez nem tántorít el az utazástól, talán csak az itteni emberektől. Nem hiába a mondás: "stoppolva ismerszik meg az ember".
Egyszer nekfutok a Világnak, elviszem Magunkat kirándulni.
A tervben mindig mediterrán ország szerepel, dél és annál is délebb. Olyan egy picit, mintha hazamennék, ezért nem is érdekelnek más országok, ahol hideg van, meg korán sötétedik, ahol pocsolyába lépkedek, meg a kocsmában ücsörgés a kikapcsolódás megfelelője. Ez az én csukottságomat tükrözi.
Második hete marad ki a tömény kultúra az életemből.
És ni!- lehet nélküle élni.
Se színdarab, de irodalmi est, se kiállítás, se semmiféle kommunikáció (jó,jó. Ha a válasz sms annak tekinthető, hogy nem megyek, nem érek rá, nincs kedvem, akkor az volt...) szinte senkivel.
Ahogy visszaolvasom ezeket a mondatokat, sziszegem a fogaim között:....sznob....kultursznob...
Aztán rákeresek:
"Sznob az a személy, aki annak a felfogásnak él, miszerint néhány ember belülről fakadóan alsórendűbb nála, valamely olyan vélt, vagy valós indoknál fogva, mint vagyon, pozíció, származás, végzettség, intellektus, stb.
Gyakran a "sznobság" formái tükrözi az egyén társadalmi és gazdasági hátterét.
Azonban a sznobságot valaki magára is öltheti, mintegy beleélve magát abba, hogy ő is egy bizonyos csoportba tartozik. Ez a fajta sznob ember olyan stílusjegyeket, világnézetet, életstílust vesz fel, ahová valójában még nem tartozik, és talán soha nem is fog. Ilyen az álintellektuális, vagy az álgazdag ember."
Szeretnék nem a visszhangzó egyedüllétem tompítása alkalmából ücsörögni egyedül ezeken a helyeken, szeretném azt hinni, hogy mások rosszabbak, akik nincsenek ott a sorok között, vagy nem bámulják 2 centiről a Munkácsy képet, de nem tudom.
Viszont akik nincsenek itt, azoknak van jobb dolguk, mint egy állandó kiállítást többször is végig nézni. Vannak barátaik, akikkel jobban szeretnek lenni, mint ahogy én gubbasztani a kényelmetlen plüss széken, egy büdös szájú öreg bácsi mellett.
Aztán lehet, hogy ő is sznob, és tényleg nem vagyok egyedül.
1 megjegyzés:
Ez egyáltalán nem sznobság.
Különben nincs egy előírt szabályrendszer, egy norma hogy kinek milyen gyakran kell kulturális életet élni.
A kulturális töménység nagyon is szerepet játszik az életemben, a mindennapjaimban, már csak a munkám miatt, de ez életvitelem által is.
Vannak azonban olyan időszakaim, amikor egyfajta hányinger kerülget és ilyenkor legszívesebben elmenekülök a külvilág elől.
Később azonban minden vissza áll a jól megszokott kerékvágásba. Mindenkinek vannak ilyen időszakai, de szerintem szüksége van az embernek néha egy kis megállásra, elcsendesedésre. Így másképp képes értékelni az életet menetét, a saját életét.
néhány ember belülről fakadóan alsórendűbb nála, valamely olyan vélt, vagy valós indoknál fogva, mint vagyon, pozíció, származás, végzettség, intellektus, stb.
Ez nem sznobság, aki ezt írta, annak először meg kéne tapasztalnia.:)
Az sem teljesen igaz, hogy aki a barátaival egy társaságban tölti a szabadidejét, az sokkal előnyösebb helyzetben van, mint az aki néha egyedül tengeti a napjait. Erre én vagyok az ellenpélda, mert nagyon sokszor előfordul, hogy hosszabb időszakokat is szeretek egyedül tölteni. Sokkal több időm van olyan dolgok felfedezésére és megismerésére, amire máskor képtelen lennék. Egy társaság még nem jelent felhőtlen biztosítékot arra, hogy az ember kiegyensúlyozott maradjon.
Megjegyzés küldése