Szőrtengerben ébredtem, izzadtan, kipihenten.
Ahogy megmozdultam, mindegyik felpattant, megrázta magát.
Kiballagtam fogat mosni, aztán pizsibe sétálni, sétáltatni.
Nincs alkalom, hogy ne tapadna ránk valaki, pedig ezek a hajnali órák biztatónak tűntek eleinte. Másoknak is.
Próbálom az ütemet egyre gyorsabban diktálni, de a csajok meg lemaradnak.
Végre hazaérünk, átlépek egy tócsát, ezt kifele észre sem vettem. Blő. Megint takaríthatok.
Bolyongok a városban, randim van, de nem is tudom, hogy kivel, lemondom.
Plázázom, itt nem zavar senkit, hogy beköltözöm a könyvesboltba. Feltünésmentesen kiballagok a kiválasztottal.
Hazáig futok, este suli, addig séta, visszafele kávézda, Harry Potter 4.
Bent Bóbitának csúfolnak, de azért a vizsgáikat én irom.
Örülök, hogy Kávézó a hely neve, ahová tartok, igy mégsem azt mondom, hogy piálni voltam.
3 tequilla, egy grátisz, mert még nem rúgtam be.
Éjjel haza, smstenger, hazakísértek. Ma is.
Kuttyokkal lesomfordálunk.
Valaki követ. Érzem, sosem vagyok/lehetek egyedül.
- Miért mászkálsz utánam?-kérdem a lelkiismeretemet.
- Választ magadban keresd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése