Hajnali fél 4-kor arra keltem, hogy unom az álmom, nyomja a rugó a hátam, a kutyám mászkál, mellesleg iszonyat meleg van.
Kiürítettem az éjszaka bevedelt teát (a wc-ben, nem az ágyban), aztán nekiláttam a romantikus ponyva folytatásának, amit legutóbb nyomtak a kezembe. Tetszik. Főleg mióta szifiliszesek lettek benne az emberek, majd szó esett csiklócsonkításról, erőszakolás és napon aszalódás fűszerezi az amúgy sem hétköznapi történetet.
Nem hiszem, hogy ezentúl amerikaiakat szívesebben olvasok(,mint európaiakat) elég felvilágosulatlanok az arab világgal kapcsolatban (így nem is értem a témaválasztást), meg a fordítással sem vagyok teljesen elégedett.
Összességében a történet izgalmas.
A nap felkelt, pontosabban világos lett, mert korongot nem láttam sehol, csak a locsipocsit, havat amiről reméltem, hogy visszaköltözött a skandinávokhoz, de tévedtem.
Tegnap módszeresen ráhajtottam az ajtót az ujjamra, sosem gondoltam, hogy képes leszek én is öncsonkításra. Nem olyan vészes, azért lefestettem a körmeimet feketére.
Vettem egy virágos kabátot, elég eröltetett, de megsajnáltam.
Meg kéne magamat is sajnálnom, és eladni valamerre cselédnek, kertésznek vagy csak egy edénynek, bébiételnek, kartondoboznak.
Napok óta nem vagyok jó semmire, gyártom a répás muffinokat, egyre több szemét kerül bele, így mindig egyre laktatóbb a reggelim. Kihűlt répás-szutykos muffin...
Napjaim fénypontja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése