Tekeredem, lógalódok, hegyeződöm tomppá

Combon parázs.

Forró kávém a Nap simítja langgyá.

Szájból bugyorgó blablák.

Talpadba finoman épülő dekkem.
Na! Ezt kerestem.
A tér síkjában csupán egymás mellett futó,
De szerelmes érintéssé alakuló az én rendszeremben.

Válaszokra tisztelgő kérdők.

Sebbé tekeredetten neszek.

Levendula bokor.
Nedvedző szempilla csokor.
Nesze, ezt szedtem!

Félre éreztem.

fÁra élvezetten lÁ, tI, dÓ.

Lábaimon nyakam.

Balról jobbra keveredj...

Eszek.

Zavarj már!!

Épp eszek.

Lépcsőn fel, csúszdán le

Hátam, ami szorul a vasnak,
Ódákat zengek a tavasznak...
Az ismét kihűlt nyárról,
Kockás mellényről,
Csíkos hacukáról...

Hová üljünk át,
Ha már itt úgysincs Orosz,
Mindenki szép a Másnak,
Egyik sem lett gonosz.

Toporogni, na azt nem kell
Itt a pultnál,
Légy szíves négy kicsit,
A hosszabb pirosat meg
Szódával, ha húznál...

Unom magamat,
Ahol várunk, csak egy kirakat,
Drága Én, nincsen, amin kiakadj..
Nem hiába Múzeum a neve,
Érinthetetlen, keretezett emlékek tömkelege.

Idővel majd én is

Összeadva az autómban várakozással töltött órákat, csak az elmúlt két hónap tekintetében, már megtanulhattam volna flamandul alapszinten.

Mivel a flamand nyelv alapszinten sem érdekel, ezért inkább szenvedéssel töltöm a szabadidőmet, esetleg másoktól hallgatom, hogy hogyan kéne okosabbnak és ügyesebbnek lenni annál, amilyenek Ők sem tudtak lenni.

Még.

Csak Ők még nálam is idősebbek...Meg talán nálam még boldogtalanabbak.

Kösz a tippeket.

Nüszbe.

Lütszerek neketeh léttete laddognah a, gyoh tegrek máláh.
Mezehé ppé.

Kutyául

Így még nem fájt augusztus,
Mint mostani íze a fénynek,
Dohányfüst mászott
Az unalom tüdejébe..

Ernyedtebben már csak Ez fekszik nálam,
Ő itt, a Társam,
Mindkettőnk lelke száradt maradék a kutyatálban...

Nap gyújtogatja arcomat,
Szemgödörből kifröccsenő gondolat,
Szorosan mellette harag:
-Miért nem mész már??
Inkább maradsz???

Bánt a fű is,
Csíkozza a lábom,
Nyöszörögve rám tapos,
Azt remélem álom.

El kell múlni Kiskutyám,
Őszintén Sajnálom...

Lana Del Rey szorult a magnóba, nyomkodom a gombot aggódva

Félreégett bagó

Kinyúlok magamból, arcom a kesztyűmbe mélyesztem.
Ilyen voltam kívül,
Mikor belülre fúgázatlan szilánkokat helyeztem.
Kedves Gaudí!
Asztrális görbületeimben szánkázom,
De hová lett a Paradicsom??
Hová tűntek innét mások?

Legutóbb a konyhában voltunk Ketten.
Ő Pirosban a tányéromban fekve,
Én Lilában épp Őt vagdaltam,
Ízeire szedtem.

Piszkálom villával, megszólítom:
Drága Paradicsom!
Rám már csak a lila való,
Lila nylon, lila trikó,
Lila pornó, lila ondó,
Korán ellőtt, későn vérző,
Túlexponált fotó.

Visszakérdez: félek?
Ugyan mitől, hiszen csak egy kirakat...
Játékok és éles lőszerek,
Coltok mellett tiara...

Kívánhatok? Kérek:
Tetteimnek féket,
Tereimnek falakat,
Folyóimnak medret,
Legyen ami kiapad..

Szeretnék vegyes virágmézet,
Hogy ezt az oldhatatlan keserűséget
Oldjam, teli csorgassam azt a képet,
Amin az a Nő kér Téged,
Hogy szeressed Magadat,
Amin csak úgy hányja ki csókos száján
Az áldozatkész szavakat...