Nyolcadik másodperce kínzott a kéjnek.
Hullámokon elmélkedtem, számban kávé íze, ereimben marihuana.
Önnön magától zakatolt a testem, kis izomgörcsök ugrottak egyik feszítő izmomról a másik hajlítóra át.
Ha kinyitom a szemem, egy idegen is van itt, akivel legalább fél éve idegenkedünk. Most is. Csak van olyan, hogy nem hunyhatom le a szemem közben. Ez nem az.
Karjaimat széttárom, nagyokat szippantok a levegőből, de megérzem a szagát.
Gondolat kergeti a másikat: halottak és élők egy helyen, sírnak, és van ez a szag, vannak foltok, meg hangok is, tehénbőgés, van ez a lihegés, meg szájszag, macskák nyúzzák egymást, meg ez a csúszós izzadtság, ragad, csípős- szúrós félsz szag, menekülnél ízek, itt lakom e lepedők, hagyjál békén kispárnák, ki vagyok én szerep -igen! -leszerződnék, köröm színű utca fentről, odavágnék pillanat, kétvágyú rágcsálók, szívószálas madarak,végre vége lámpa...érdes légyzümmögés...lassú kilincs....édes pótágy... citrompótló.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése