Rendhagyhatlan igék ideje

Nyaralom
Nyaralol
Nyaralik
Nyarálunk
Nyaráltok
Nyararálnak

...meg nem ennyit magyarázni...

Lehet, hogy tényleg tapintatlan voltam...
Azt mondod, hogy az empátia a beleélés képessége, ami nem egyenlő azzal, hogy megértek valamit, át is kell érezni.
Az új információ nem is ez volt számomra, hanem, hogy
talán ezen adottságból tényleg hiányt szenvedek.
Lassan, de rájöttem, én fordítva csinálom.
Nem mérem fel a másik ember helyzetét, fütyülök a körülményeire, amik irányt adhatnának, egyszerűen csak a pillanatnyi problémát vetítem át magamra, próbálom saját lényemen keresztül megoldani és konstatálom, hogy nincs is semmi baj, figyelmen kívül hagyva minden egyebet.
Ehhez képest valami olyasmit kéne csinálni, ami ennek az ellenkezője.
Meg nem ennyit magyarázni folyton.

Kömény kapor

Én még nem hallottam olyat, hogy valaki e két fűszer iránt semlegesen érzett volna.
Tehát van az undorodó tábor és a nagy kömény és/vagy kapor imádók.
Egyes megfigyelések szerint a gyerekek, akik nagyon nem preferálják e két növényt, felnőtt korukban rajongókká válhatnak.
Tojásleves kapros-túros sütivel?
Nyamm.
Vannak hasonló példák, gondolok tökfőzelékre, párolt brokkolira,
meg a kis ránctalan arcokra kiülő viszolygásra e két étel láttán.

És a kontra- példa:
Sóska- spenót páros.
Vagy egyik, vagy másik.
Elhatárolt vélemények, rajongók, ellendrukkerek.
Pedig zöld, zöld. Nem is értem.

No meg a medvecukor!
- Kérsz?
- Jó- jó, köszi./ Nem, most nem.
Ez volt a nemlétező példa, az alábbiak fedhetik egy valós dialógus tartalmát:

1.

- Kérsz medvecukrot?
- Hú! Imádom, persze, köszi!

2.

- Kérsz medvecukrot?
- Pfuj! Vidd innen, még a szagától is rosszul vagyok!

Szegény medvék. Köztük is biztos akad olyan, aki sértésnek venné ezt a szerintem is teljesen alaptalan megnevezését az ánizsos negró ízű tekercsben árult gumiförmedvénynek.
Kinek a pap...kinek a lánya...

Jönnél végre?

Várok.
Számolom a perceket.
A perceket, amik másodpercekből állnak össze.
Bejön egy macska.
Kimegy.
Kimegy egy bogár is.
Valaha az is bejött.
Elképzelem.
Várok.
Koppannak az ujjaim, mert koppantok velük.
Fázik a jobb karom.
Megérintem a bal kezemmel.
Tényleg hideg.
Várom, hogy később legyen.
Talán akkor felveszek valamit, hogy a jobb karom ne fázzon.
Számolom a másodperceket.
A bal karom nem fázik, így arra jutok, később sem veszek fel semmit, mert akkor annak melege lesz.
Sosem bírtam az asszimmetriát.
Inkább...
Várok.
Iszom.
Pisilek.
Várok.
Várok arra, hogy legyen éjfél.
Várom, hogy gyorsabban múljon az idő.
Kapirgászom a lakkot a körmömről.
Inkább lemosom.
Visszafestem.
Várom, hogy megszáradjon.
Belenyúlok véletlen.
Lemosom újra.
Számolom a szúnyogokat.
Csuklókörzést csinálok.
Számolom.
Felváltva, egyszerre.
Várok.
Cica visszajön, nyávog.
Szólok neki, hogy ezt ne csinálja.
Megszámolom őt is.
Csak egy van belőle.
Elmegy.
Még fél óra.
Fél óra ahhoz, hogy várhassak egy újabb félóra eltelésére.
Pislogok.
Számolom.
Tíz meg annál is több.
Várok.
Csipegetek.
Számolom a darabkákat.
Nem vagyok éhes, már csak egy kevéssel van kevesebb.
Várok.

Szabok vagy rabadok

Engem az anyukám és az apukám zárt börtönbe először.
Aztán a tanáraim, a főnökeim, és most már én zárom magamra a rácsot minden lefekvésnél, és nem szívesen hagyom el a helyet, amit megszoktam, amit megszerettettek velem az évek.
Lázadni .
Céltudatos úttörés, végtelen energia, és még nagyobb csüggedés, ha kitetted a lábad a búra alól és tapasztalni kényszerülsz...
-a nagy büdös biztonságos búra-
Kötelezettségek.
Ólom katonák léptei, lassú és nehézkes, valami, ami a tetteidet kavicsok alá gyűri, és elfojtott könnyeidből csapolja a felmosóvizet.
Valami, ami kényszerít, hogy utolérd magad, valami, ami középszerűvé tesz.
Amitől a reggelek a metrón kezdődnek és a tv előtt érnek véget.
Köszönöm, de nem ezt kértem.

Forgalom

Sok ismeretlen üdvözöl, sok ismeretlen búcsúzik, én meg csak fogadom az idegen csókokat.
Így jár, aki tudatosan a frontvonalba helyezi magát.
Eleinte nehezen viseltem, hogy átlépik az aurámat...
Meglepő, a felszínes nyáladzások és ölelések közt is van nagyon hasznos, tudom, nem szép dolog egy hosszú út előtt álló ember energiáját elrabolni, de...
Ő kezdte...
Lesütöm a szemem, mintha szégyellném, amit csinálok, aztán szipolyozok tovább...
Gyehhehertek...gyertek....

...mint egy magyar piacon

Annyira bio a szilvánk, hogy a kukac nagyobb benne, mint a gyümölcshús, azt a pár szem sárgabarackot a rigók lejátszották a fáról, a meggy már kandírozott állapotban volt, mire észrevettem, hogy van, de a szeder...igazi lédús, sötétlila álom.
Kár, hogy a szomszédé.
Szerencse viszont, hogy átkapaszkodott hozzánk a kerítésen, így csak a bokor azon felén lévő gyümölcsök mennek kárba, amelyek odaát kényszerültek maradni.
Amíg akcióban van a lengyel áfonya a francia üzletláncokban, addig nyugati autómmal mindig megteszem ezt a kis kitérőt, hogy vegyek egy dobozzal.