Játszótér

Mekkora feladat

Elviselni magamat

Átaludni Téged

Nem bántani a vadakat

Mekkora feladat

Elviselni Téged

Átaludni magamat

Ledönteni a falakat

Mekkora feladat 

Nem bántani magamat

Nem bántani Téged

Kimondani a szavakat

Mekkora feladat

Nem átaludni Téged

Nem átaludni magamat

Kell hozzá az akarat

Mekkora feladat

E kis játszótéren

Átugrani a falakat

Rigor Mortis

Ma megöltem Maneki Nekót.
Mintha egy aranykeretes álló tükörbe öklöztem volna, ripityára zúzva azt...
Mintha egy feketéllő macskacsordát engednék át a zebrán magam előtt..
Mintha megsütném a kifogott aranyhalat..
Mintha egész nap csak visszafordulnék az otthon hagyott dolgaimért...
Végeláthatatlan szerencsétlenség.

Eltemetem Maneki Nekót, és a vele azonosnak hitt szerencsét.
Ezennel elmúltak a véletlenek.

Poison idea

Sosem hiányzott munkahely ennyire...

Házszám

Már érzem, hogy jön a tél, s én megyek.
Megyek, de csak a tönkre fele.
Vélem, hogy nem kell más, csak egy kis bátorság.
Én mégis fogom Rád, meg rá.
Aztán érzem, minden télen, hogy késő már.
Akikre fogtam (Rád és rá), már rég Tiétek az örök nyár.
Én meg csak megyek, haladok a tönkre fele.
Hogy játsszam meg, hogy jó itt nekem?!
Házszámot tévesztettem, nem életet.

Arcok aktja

Kezemben egy ceruzával rajzolok egy arcot.
Véletlenszerűen.
Mikor a homlokráncok elkészültek, kitalálom a szemöldököt, orrot húzok, satírozok, szőrzet. Részletezem a szemet, adok nekik egy kis asszimmetriát.
Senkire nem gondolok, senkire nem nézek.
Csak ahogy kifér.
Elkészül.
Létezik ez az arc a Világban valahol?
Létezik az, hogy lerajzolsz egy arcot, ami még nem létezik a Világban sehol?

Fényben járókerettel

Hosszúak a nappalok, mióta nem alvással töltöm őket.

Reggeli fény.

Déli fény.

Délutáni.

Kora esti fény..

Ez az egész maga a Fény.

Fény a főzéshez, fény az olvasáshoz.

Fény a tekeréshez, fény a tanuláshoz.

Fény a mozgáshoz, fény a lustuláshoz.

Kisüti az agyam is. 

Nézem az akciókat, beszélek a szomszédokkal.

Átadom a helyem, kiülök a teraszra, zöldséges, kávé, szép csésze, jóga leckék, krisnás hittérítők.

Mosolygok kínomban, ők meg vissza.

Hiányzik az üres város, a tudatomban épp otthon alvó emberek, hányás foltok kecses átszökellése a járdán, a hajnali kettő, mikor már csak négy óra van hátra hatig...

A Vendégek egy éjszaka során csak isznak és isznak, együtt lassulok velük, egyszerre térünk nyugovóra.

Míg nappal kávéznak.

Teáznak.

Nasiznak.

Ebédelnek.

Limonádéznak.

Áfás számláznak.

Beszélgetnének...

Ők aktívak, míg én csak fáradok. Egyesek hazamennek, míg én maradok. Mások maradnának, én már mennék. Nekik sosem elég jó, nekem folyton szar.

Fényben járok, de még csak kerettel...

Feltevés (avagy egy biszexuális nő gondolatai)

Ha egy hetero férfi lennék, minden egyes ejakulációval járó behatolásomkor azt érezném, hogy megszületek. 

Újjászületek a farkamon keresztül, hogy a farkam a köldökzsinórom, ami összeköt az éltető burokkal, ahonnan távozni kényszerűségem egyet jelent a ridegség, és az elhagyatottság érzésével.

Ha egy hetero férfi lennék, fáradt lennék a "születés" után, fáradt és gyámoltalan. 

Használhatatlan, de ragaszkodó. 

Visszavágyó, de beletörődő.

Hirtelen kicsiket lélegző, de nem zaklatott.

Fáznék, tudom.

Egy új Világba pottyanó, egy folyton csak érkező.

Egy hetero férfi.

Én ne érteném, hogy miért kell folyton folyvást egy újabb és újabb Anyáról álmodni?! 

Születések egymásutánjáról vizionálni..

Arra vágynék, hogy Minden Anyaméhből örököljek, öröklődjek...

Szeretnék vékonyat, széleset, szürkét és színeset, árnyasat meg fényeset... 

Mindenki gyermeke lenni.

Ha hetero férfi lennék, engem semmiféle vadászat nem hajtana.

Csak az e világi reinkarnációimat hajkurásznám.