Menza

Tudom, talán bántás,
De pocsék lett a rántás.
Lázad a főzelék,
Keserű, mint lekváron a penész.
Merész, de ehetetlen az egész.

Aki főzte, abban nem ész,
Csak is fürgeség tetéz,
Ábrándja kínját enyhíti
E feladat,
Hogy ő éhes szájakat betapaszt.

De mivel?
Gittel? Glettel?
Ragacsnak tűnő rizses tejjel?
Asztal aljára tapasztja a gyerek,
Ötletnek jó, míg sűrűje útnak nem ered.

Zuhannék, de leugrom

Apám ujjait nyugtatja a hangerő gombon, a kormányt másik kézzel fordítja, kanyarodunk, a zene is erősödik.
Ő mindig nyugodt, mikor ideges, akkor is.
A füst, amit imént kipöfékelt magából, visszacsap az én oldalamra hátulról, a bűz ölelkezik frissen mosott hajam illatával, hiába próbálja a nyitott ablak felé terelni tüdeje erejével a zavaros ködöt ködös zavarával együtt, engem mindkettő megmérgez.
...most kiszállok...
...átülök...

Ő ugyanúgy mindig nyugodt, mikor ideges, akkor is.
A füstöt, amit imént a hajamba ragasztott apám tüdejének ereje, a távozás pillanata szippantotta ki belőlem, a mérgezett gondolatokkal együtt.
Rideg ücsörgés után a lét elviselhetősége fonja gyengéden körém cseppet sem gyönge karját.
Én a szájába olvadok, hemoglobin csónakon evezek a szívbe.

Én és a kecskefejő

"Annyi eszed van, mint egy három lábú széknek"
-idézet apámtól...
Én erre azt mertem képzelni, hogy rettentő okos vagyok, mert a mi kis háromlábú kecskefejőnk kézzel lett kifaragva, csavart lábai voltak, és egy igazán impozáns helyet foglalt el a házban.
De ő nem erre gondolt.

Logodi utca

Szívemben fénylő buborék vagy.
Meleg istálló fáradt lovaimnak..
Benned csak az ég zár közre engem és lépteink zaját,
Úgy ölelsz, mint téged Korlát és Bugát.

Apró ringlós kerted a dimbes- dombos Tabán,
A Vár hóna alá bújsz, mint szárny alá a madár.

Házak, amik '10 óta amott görnyednek,
Hajléka, s ugyanúgy szerelme többeknek.

Támfalon táncoló tégláid sora,
A háború alatt lett rágcsálók hona.

Elhagynálak, de nem lehet,
Mert minden reggel gyomrodban ébredek...

Mikor, miből, mennyi

Nem a pénzetek kell, hanem a nyugalmam.
A harmónia hiánya, lelki skorbutot okoz és sehol egy csepp citrom, egy poshadt paprika, semmi.
Az a baszott nagy energiafelhő, ami eddig körüllengett reményes köddel, már ködös reményeket is épphogy ébreszt.
Elveszni nem vesztem el, ahhoz túl nagy vagyok, meg foszforeszkálok is rendesen.
Csípés helye lüktet az ujjamon, meg-megmutatja magát a tavasz, én pedig nyitott ablaknál élvezem.
Két pofon mindent helyre tudna tenni, de egy ilyen liberális világban csak a 'buzipornóra' lehet számítani.

Nincs cim.

Billiomodik a sorban.