Firka

A göndör hajú lányokkal sokkal könnyebb.

Nekik a fejükön kívül van a gubanc.

Halászlével töltött káposzta

"Mintha meghalna a kiskutyád, és anyukád megengedné, hogy megtartsd."
A gondolatot kölcsön vettem, de a hiányérzet saját.
Éppen csak a buszvezető szállt le a buszról...
Még a megálló is a helyén maradt.
Épen csak a buszvezető szált le a buszról.
Még a megálló is romos.
Én szóltam...
...hogy stoppal kéne menni...

Az egom egy.../4.rész

Az egom egy sejtmembrán.
Az intracelluláris teremet választja el az extracelluláris tértől.
Fakanállal kevergetem a fehérjéimet, felhabzik, lenyugszik...
Nézitek, ha látjátok.
Ott vagyok.
Csillogok, csillógok.
Vékony, golyóálló hártya mögött...
Nyálkás, tejszerű ablakok mögött..
Torkomra tapadt virágszirmok mögött.
Ott keressetek.

Az egom egy.../3. rész

Az egom egy halászháló, és mind a nyolc lábam beleakadt.
Kiszáradt a szépiám is.
Visszaöklendezem a kishalakat...

Kedves Jobbik Én,

Meggyőződéseden alapuló félreértéseid nyomán derült fény a tényre, miszerint fokozottan hiteltelen lennék, bár támadásaim szándékkal maradtak el, őszinteségem pedig végig a helyén, még az arcomat is odatartottam, aztán letöröltem a könnyem útját lekövető köpést...
Szeretlek anélkül, hogy magamat erővel szerettetném.
Álmomban létezem veled, mintha nélküled nem is lennék.

Üdvözlettel:

Rosszabbik
Vezérigazgató helyettes
Közelebb Önmagamhoz Projekt

Az egom egy.../2.rész

Az egom egy hiénául károgó mázas papagáj.
Vele csak giccselődni érdemes, különben nem érti a lényeget.
Pózol maflán, hanyagul, a kamerába csókol.
Pfújjolok.
Csőre hegyén mások belseje, tollaira tapadva dögevő jellege..
Megszenvedek vele, pedig háziállat,
Ahhoz a nőhöz költözött be, akit ki nem állhat...

Sötétbelátó/világosbavágyó

Ha egyszer nem Mr. Bean zuhan a reflektor karikába, hanem az igaz valósága, talán úgy tisztázni tudva érzem majd magam.

Ne várj

Figyelem!

Keresem nemvallásos, Istenhívő társam, akinek reggelente hallgathatom néma felolvasásait egy kiégett képcsövön keresztül, egy halott kisállatokkal bélelt kádban ülve, közös, fűtött, de falak nélküli bérleményünkben.
Felhajtott wc- ülőkével honorálnám útban nemlevését, hallgatag tombolásait, mérhetetlenül alacsony ét és szexvágyát.
A jelentkezéseket karfelnyújtással tehetik meg a magukat alkalmasnak érzők e-mailben, a hintakalimpa@ágytálbahánytál.com-ra.

Az egóm egy nő

Itt rothad bent.
Mielőtt beköltözött volna, rend volt.
Most minden szana meg széjjel hever.
Fárasztó egy fruska.
Állandóan magyarázni neki, hogy mit miért gondolsz, ő meg csak erőszakoskodik, és aláz, parancsokat osztogat, meg frászoltat.
Hülye kurva.
Ti jobban ismeritek még nálam is.

Ennák/ értelmi hullák

Áh, semmi, jól vagyok, épp csak aludni képes nem vagyok.
Fordögolódom, hajamból ujjamon hullám,
Jutubvideó, pummpá-uccsum csu-csum- pumm...
Alva álom fojtogatna, inkább a füstöt szívom online.
Na hello gyerekek!
Kiutáltam magamból titeket.
Meztelen képekké keretek,
Legyetek jót, egyek e?!

Szerető szerető

Szorítássá kergető
Köhhintéssé libbenő
Csikorgató, csíknyelő
Felhőbányát szerelő
Nyelvhegyemre cseppenő
Palackba zárt szerető

Tévelyekben remegő
Mindig épp az elmenő
Magázással tegező
Pitvarokat felező
Kamrák mélyén heverő
Integető szerető

Szájjá nyúlok,
Minden csókom levegő
Kitárt karom temető
Nem szerető szerető

Novemberi nyár

Békében gránátalmát mazsolázunk Bogyóval, a nap beszakad az erkélyajtón, füstölőt gyújtok.
Kintre teregetek, indiai citromfű, ecet.
Túlzottan tetszik ez az egész, legboldogabb novemberi nyaram.
Minden kedvenc, a szobanövény is virágzik.
Narancsra kenem a körmöm, mignont lehelve indulok útnak.
Viszem az összeset, semmi nem maradhat.
Préselt létek a belső zsebben.

Amíg élek, halhatatlan leszek. 

Nem elég ennyi mindehhez?!

 

Én a Mi vagyok

Mi vagyok én?
Belátó:
Két utca közt a megálló...
Csöndbe némán kiáltó.
Másokat elfordulva fikázó?!
Mi vagyok én?
Kábálkodó a piától?
Nem, az más lett,
Én a hibádzó.
Mi vagyok én?
Cyrano?
Versben szerelmet kívánó?
A lelkemet egészben kihányó...
Szívemet az ablakkal kitáró.
Ki vagyok én?
Bárkit a rabságból kiváltó?
Diszkófényben vibráló.
Halálfejet firkáló.
Mi vagyok én.

Üveghegyen innen

Ígértem valótlanban hű leszek hozzád
Cserébe álmomban hűtlen Te sem voltál
Csak ez a reménytelen valóból valótlanba mozgás
Ne kergetne olyan távol Most már
Unom ezt a sok rétet
Egymás hegyén-hátán cigarettavégek
Elejek mindig épp csak meggyújtom
Fázom
Legyen már melegebb
Rétegek alatt meredek
Táguló pupilla gyűlölöm a teleket

A megbaszódott őrület 7. bugyrától kicsit balra

baszódás

baszódás

baszódás

baszódás

baszódás

baszódás

baszódás

baszódás

baszódás

baszódás

baszódás

baszódás

Bocsánat, én azt akartam írni, hogy szerelem, hogy hit, hogy remény, hogy szeretet, hogy barátság, hogy jóindulat, hogy bizalom, hogy kitartás, hogy szelídség, hogy megértés, hogy ölelés, hogy önzetlenség,

de mégis csak 

baszódás

baszódás

baszódás

baszódás

baszódás

Mert a baszódás a legkevésbé téridő kérdése, nem úgy, mint a fentiek.

Szeretem az állandó dolgokat.

Mint a

baszódás

baszódás

baszódás

baszódás

baszódás

baszódás

baszódás

Megettem magam

Az egész egy nagy hazugság.

Elmúlik minden, elmúlik az elmúlás elmúlásának gondolata is.

Mire várok?!

Válaszoljak már!

De most, mert a lekörözött pillanatban már teljesen mindegy, hogy mire is vártam, itt a kádban, az ázott redőimbe takarózva, kihűlten, kábán.

Nem tudva megint, hogy hazugság minden.

Elfelejtve, hogy nem is tudom.

Meddig tart még a "minden reggel szenvedéssel ébredek" állapot?! 

Álmomban egy aligátortól rettegek, ami folyton állandó távolságra létezik tőlem. 

Ébredek, kilöttyenek a teleizzadt ágyamból a szárazföldre, ahol első dolgom megcsúszni egy kis kutyatócsán.

Ez lehetővé teszi, hogy ne feledjem egy minutumra se Bogyó állapotát, és előre borítékolja kellemes napomat.. 

Én még sosem vágytam ennyire arra, hogy eljöjj értem.

Én még sosem voltam ennyire süket, hogy ne halljam meg az ajtó előtt sorakozók kopogását...

Az ablakot bámulom, Te meg tökre nem jössz, és úgy félek, hogy kinyílik az ajtó, mint álmomban az aligátortól. 

Eddig az ébredés menekített meg, lehet, ebből az álomból is fel kéne kelni.

 

Tekeredem, lógalódok, hegyeződöm tomppá

Combon parázs.

Forró kávém a Nap simítja langgyá.

Szájból bugyorgó blablák.

Talpadba finoman épülő dekkem.
Na! Ezt kerestem.
A tér síkjában csupán egymás mellett futó,
De szerelmes érintéssé alakuló az én rendszeremben.

Válaszokra tisztelgő kérdők.

Sebbé tekeredetten neszek.

Levendula bokor.
Nedvedző szempilla csokor.
Nesze, ezt szedtem!

Félre éreztem.

fÁra élvezetten lÁ, tI, dÓ.

Lábaimon nyakam.

Balról jobbra keveredj...

Eszek.

Zavarj már!!

Épp eszek.

Lépcsőn fel, csúszdán le

Hátam, ami szorul a vasnak,
Ódákat zengek a tavasznak...
Az ismét kihűlt nyárról,
Kockás mellényről,
Csíkos hacukáról...

Hová üljünk át,
Ha már itt úgysincs Orosz,
Mindenki szép a Másnak,
Egyik sem lett gonosz.

Toporogni, na azt nem kell
Itt a pultnál,
Légy szíves négy kicsit,
A hosszabb pirosat meg
Szódával, ha húznál...

Unom magamat,
Ahol várunk, csak egy kirakat,
Drága Én, nincsen, amin kiakadj..
Nem hiába Múzeum a neve,
Érinthetetlen, keretezett emlékek tömkelege.

Idővel majd én is

Összeadva az autómban várakozással töltött órákat, csak az elmúlt két hónap tekintetében, már megtanulhattam volna flamandul alapszinten.

Mivel a flamand nyelv alapszinten sem érdekel, ezért inkább szenvedéssel töltöm a szabadidőmet, esetleg másoktól hallgatom, hogy hogyan kéne okosabbnak és ügyesebbnek lenni annál, amilyenek Ők sem tudtak lenni.

Még.

Csak Ők még nálam is idősebbek...Meg talán nálam még boldogtalanabbak.

Kösz a tippeket.

Nüszbe.

Lütszerek neketeh léttete laddognah a, gyoh tegrek máláh.
Mezehé ppé.

Kutyául

Így még nem fájt augusztus,
Mint mostani íze a fénynek,
Dohányfüst mászott
Az unalom tüdejébe..

Ernyedtebben már csak Ez fekszik nálam,
Ő itt, a Társam,
Mindkettőnk lelke száradt maradék a kutyatálban...

Nap gyújtogatja arcomat,
Szemgödörből kifröccsenő gondolat,
Szorosan mellette harag:
-Miért nem mész már??
Inkább maradsz???

Bánt a fű is,
Csíkozza a lábom,
Nyöszörögve rám tapos,
Azt remélem álom.

El kell múlni Kiskutyám,
Őszintén Sajnálom...

Lana Del Rey szorult a magnóba, nyomkodom a gombot aggódva

Félreégett bagó

Kinyúlok magamból, arcom a kesztyűmbe mélyesztem.
Ilyen voltam kívül,
Mikor belülre fúgázatlan szilánkokat helyeztem.
Kedves Gaudí!
Asztrális görbületeimben szánkázom,
De hová lett a Paradicsom??
Hová tűntek innét mások?

Legutóbb a konyhában voltunk Ketten.
Ő Pirosban a tányéromban fekve,
Én Lilában épp Őt vagdaltam,
Ízeire szedtem.

Piszkálom villával, megszólítom:
Drága Paradicsom!
Rám már csak a lila való,
Lila nylon, lila trikó,
Lila pornó, lila ondó,
Korán ellőtt, későn vérző,
Túlexponált fotó.

Visszakérdez: félek?
Ugyan mitől, hiszen csak egy kirakat...
Játékok és éles lőszerek,
Coltok mellett tiara...

Kívánhatok? Kérek:
Tetteimnek féket,
Tereimnek falakat,
Folyóimnak medret,
Legyen ami kiapad..

Szeretnék vegyes virágmézet,
Hogy ezt az oldhatatlan keserűséget
Oldjam, teli csorgassam azt a képet,
Amin az a Nő kér Téged,
Hogy szeressed Magadat,
Amin csak úgy hányja ki csókos száján
Az áldozatkész szavakat...