Nagyon fontos, minden információ szerint 60%-os védettséget biztosít maximum. Gyakorlatilag kötelező, elméletileg pedig röhejes.
Majdnem "vagy igen vagy nem" kategória, vagyis 10%-kal magasabb az igen, ami egy szavazás eredményeképp jól jönne, így meg nem érzem magam megvédve igazán, csak megszúrva. Kellemetlen.
Azt nem néztem meg a betegtájékoztatón, hogy terheseknek ajánlott e a készítmény, még mindig bízva abban, hogy nem vagyok az.
Egyre jobban vonzódom a nőkhöz, ahogy tapasztalom a férfiakkal való együttlét hátrányait.
Mondjuk ma mégis jó, hogy nincs nőnemű párom, mert adhattam volna neki oda nőnap alkalmából az egyik frissen kinőtt tulipánomat. Aztán ha nála rohad el az mégis másabb, mintha itthon.
Holnaptól tehát megindul a feleség keresés, már a szüleimnek is bejelentettem. Meg se lepődtek. Én is csak akkor szoktam, ha van itthon ebéd.
Tegnap éjjel felolvastam egy fejezetet Patty Diphusától a telefonba, és elhatároztam, szinkronhang leszek, vagy bemondó. Aztán olvastam egy másik könyvet, és orvosnak akartam tanulni mától, majd festőnek, vadakat terelő juhásznak...
Aludtam, felkeltem, egy kis csokinyuszi lettem volna szivem szerint, majd fuvarozó, dugó az üvegben, az nem hálás feladat.
A kutyám vagyok, lapok, betűk, kések és szikék, tűk és vatták. Didergés vagyok.
Petty és az ő kinyalt puncia. Marla, és az ő rohadó melle. Saját fortyogó epém. Én vagy a lerágott körmöm, a megbotlott nyelvem. a kattogás a térdemben, a gombóc a torkomban. Én vagyok a lehunyt szemhéjam, és ez a kedvencem. A lehunyt szemhéjam akarok lenni. Amíg azzá nem válok.
Szemhéjak a földön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése