Amit a legjobban preferálok az egyedüllétben, az az, hogy nem kell senki lábszagát elviselnem, nem kell osztozni az ágyon (keresztben a legjobb), nem kell ügyelnem arra, hogy ne csak a füveimet vásároljam meg, hanem valami ehető is legyen itthon, akkor fingok, amikor csak akarok, nem kell borotválkozni (bajszom pödröm), hangosan is beszélhetek az állataimhoz és növényeimhez minden furcsálló tekintet nélkül.
Ugy pucolhatok narancsot vezetés közben, hogy senki nem veszi ki a kezemből, csókolózhatok a kedvenc kutyámmal, anélkül, hogy bizonygatnom kéne, azóta már kimostam a számat.
Holnap korai kelés vár rám, tervem szerint mindenhonnan elkésem, ahogy szoktam. Egyszer kipróbálom, hogy a programjaimat háromnegyed órával későbbre ütemezem, akkor talán nem kell végigesemesezni a napot és eljátszani a loholó, buszait sorra lekéső looser szerepét. Bár igazából rendre csak a szombatjaim ilyenek, miért ne hagynám őket olyannak, ahogy vannak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése