Mit szeretnél bebizonyítani?
Számodra csak az az ember számottevő, akinek valami érem díszeleg a falán, vagy tényleg dugig van az asztala.
No, én ilyen megrakott asztalon enni, se rajzolni, se olvasni nem tudnék nyugodtan, de tudom, Te sem.
Mégis betakarózol, beburkolod magad.
A fejed vered a sok kacatba, mutogatod a körbe forgó kamerának azokat, és mosolyogsz...
Persze "férfi" létedre vörös a szád...Csak mosolyognak rajtad, Te pedig állítod, hogy mert különleges vagy, azért van ez így.
Segítenék, de hozzád szólni se lehet.
Talán ha úgy kezdeném a mondatom:
-Minden elismerésem....
vagy...-Szeretnék gratulálni...meghallanál...
De így nem kezdek mondatot.
Szeretnél sprituális lenni, de nem hiszel a szellemekben.
Természetes lenni, de léted mesterkélt.
Ordítasz, ha félsz, s állítod, nem menekülsz, szembeszállsz...
Csak ne remegnél annyira. És csittt már!Ne üvölts.
Mélyited a hangod, dörmögsz, lóbálod a karjaidat, a tükörben csak az orrlukad látod, olyan fennt van a nózid.
Sírtam ma érted.
Álmodtam is Rólad, főleg, hogy tele volt a Hold.
Túl öreg vagy ehhez.
Nem is a játékra gondolok, hanem erre az iszonyat békjóra.
Hívj fel valakit, hogy kösse ki a csomót, ami évek óta nyomja a hátad, mikor hanyatt fekszel.
Hívhatnál engem is, de én nő vagyok és ismerem a teóriád, de inkább nem emlékeztetem magamat se rá, mert csak egyre jobban magamhoz ölelnélek és szorítanálak, míg újjá nem születsz...
Magam után Te vagy az első, akit hajlandó lennék megmenteni.
Mégis van valami szép a szomorúságodban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése