Hogyan???

Talán tényleg szeretek a hullajtott könnyeimben pancsolni, de hogyan is hihetném el, hogy Te elhiszed azt, amit én nem?

Ráncosodik a homlokom

Sok embernek jól állnak a ráncok, de én akkor kevés vagyok.
Narancsbőr táskákban szarkalábak.
Korábbi eklektikus stílusomat idézve (még abból az időből, mikor az alsósok kérdezgették a suliban az egyik héten: -te rocker vagy?a másikon: -te hippie vagy?)
nem tettem 180-as fordulatot, csak a fémektől szabadultam meg, azoknak a MÉH-bem a helyük, meg a tiritarka hajfestegetéshez való ambícióm csökkent.Vagy az idő.
Észleltem én már magamban a furcsaságot, a felnövésre való képtelenséget.
És te nem ismersz fel az utcán, mert isten (szigorúan kisbetűvel!!) áldásával lett a külsőm emberi, mint legtöbbünknek (vagy éppen apám/anyám génállományának sikeres mixének) , egy átlagos nő lehetnék (jó, jó, egy kismellű átlagos nő), aki vezeti az autót, aki írja a számlát, aki vásárol, aki befizet a postán, aki kivesz a bankból, de én közben fejben leandereket tetvészek,a kocsiban kávét narancslével összeöntök, elgázolt kiskutyákra gondolok, hogy emlékeztessem magam, hogy vannak NAGY fájdalmaim is, persze eszembe jut, hogy vannak, mikor hazamegyek, mert boldogtalanság ül a vállaimra..keseredett szarság.
Sok másutt jó, otthon rossz, de valahogy sehol nem az igazi.
Egyik órám sem jár, azok közül, amiket hordok. Egyszer elindultam egy órás felé, de meggondoltam magam.
Szóval lehetnék egy normális átlagos nő, és lehet, hogy pont ez a bajom, hogy azzá lettem.
Írhatnék ide akármit. Az untató maszlagot, hogy elmentem egy boncmester suliba, hogy stoppal utaztam Európában, hogy utálom a vígjátékokat, hogy mennyire csalódtam apámban, a világban, ebben az országban, a kerületben, hogy volt idő, mikor csak olyan ételt ettem meg, aminek jó volna az íze akkor is, ha kihánynám, hogy 8és fél évig vega voltam, hogy sokáig leszbikusnak hittem magam, hogy szeretem a könyökhajlatom (nem könyékhajlat) szagát, mikor megizzadok edzés után, szeretem letépni a celluxot a számról. ha rátapadt, majd savanyút inni utána, hogy fájjon.
Talán mindenki ilyen, és senki nem tűnik ki közülünk, ahogyan én sem.
Semmit nem értem el, egy senki vagyok, nem ismer senki, nem emleget senki.
Nincsenek törekvésre hajlamos részecskéim, csak mentőcsónakról mentőcsónakra jutok.
Úszni sem tudok. Evezni igen, de nincs evezőm, és leszarom.nem is kell.

Seng fhui

Azt a könyvet a polcomon nem én olvasom, csak a pénzemet tartom benne.
A körmöm alatt a csokinak kinéző foltok tartós szempillafesték maradványai.
A kutyám ugat és harap is.

Nekem is a májas

hurka a kedvencem, de csak utánad,
meg a Bogyó után.

Te mit bántál meg?

Már nagy vagyok, a leveskockát is főve szeretem, és csak azt bántam meg eddigi életemben, hogy a régi rottweilerünknek véletlen a fejére ejtettem a görkorim.

:(

Úgy sajnálom Gina1...

Lázadok

Racionalitás damiljával fojtogatom magam.
Ezer éve nem voltam lázas, beletörödni rosszabb, mint tenni ellene, de én nagyon gyenge vagyok most midnenhez, ugyhogy megróbálom azt álmodni, hogy végem.
Sosem akartam megmutatni, milyen kemény vagyok, de legtöbbször sikerült ennek ellenére, persze ez a hivatalos formája a dolgoknak, nem a szóbeszéd.
Mert milyen szöveg az, hogy szabadítsuk ki Vilit?
Szar. Szabadítsd ki te, ha akarod, hogy szabad legyen.
Na én visszaalszom.

Csücsök

Ne aggódj, ezek csupán a belefeledkezés első jelei, mikor a mindennapi ünnep hétköznappá ülepszik, s szemeidet nem azért nem csodálom, mert nem tart már rabul világa, hisz mélyebben nem is élvezhetném a valót, amit most háttal neked, távol tőled, de veled.

...csak az kiabál, aki fél...

...én pedig egyre halkabban beszélek.

Amint megérünk az életre, abban a pillanatban a halálra is.


Keveset tétovázom..

Szép álmok zaklatnak, majdnem olyan jók, mint a hétvége vagy a délutánok.
Vajon ezt is meg lehet unni?

Kezem a hátadon.

...szerintem Te olvasod a blogom...

Kopogtatnék, de nyílik az ajtó

Meghajlok a Felsőbb Erők előtt, amik marionett bábuként feléd táncoltattak...

Lila ház

..a látszat csal

Ha előre tudom, hogy függőséget okoz az IKEA-s hot-dog, akkor is ettem volna nyolc és háromnegyed vegetarianus év után.

Idézet a gondolatból

"Rendkívül megeröltető bárkivel együtt utazni."

- vontam le a következtetést utóbbi 4 európai kikapcsolódásnak induló, kényszerű látogatásom alkalmával, de most a virágzó meggyfák alatt megtalált a vakító csend és az ordító fényesség...
és tudod mit?
Semmit.

Rövid történet

...Közerkölcs békésen bandukolt hitelből fedezett, még Bank tulajdonában lévő ingatlanába, mikor Korrupció és Illegalitás útját állták.
Illegalitás nem titkolva szándékát, Közerkölcs ingóságait füle hallatára Korrupciónak ígérte, Közerkölcs ellenkezve, ám példát mutatva a támadó párosnak felajánlotta, hogy felhívja Kompromisszumot, aki talán segít megoldani a kialakult helyzetet úgy, hogy mindenki jól járjon.
Közben megjelent a színen Hírnév, aki fontoskodásával elérte, hogy Közerkölcsöt megalázva, kisemmizve hagyják magára még mindig Bank tulajdonában lévő, hitelből fedezett ingatlanához közel, a köz színterén...
Utca ölében ébredt...

Fordul a kocka

Én csirkecombot zabálok, te pedig öledbe öntöd a kávét:)

Tél, tavasz

Korábban nem volt köztünk semmi, de te cirka 6 év után mégis beköltöztél a fejembe.
Kedves dolog tőled, hogy ilyen mértékű személyeskedés után engeded, hogy melletted ébredjek.

Kis halálOK

Úgy szorítottam gyermeki énemhez magam, mintha még mindig eggyek lettünk volna...
Kis halál ez, mikor látod zuhanni egy részed, mert elengedted, sőt, lököd el néhai önmagad....
Megsiratom, de nem bújhatok már anyám ölébe, nem hívhatom apámat.
Saját felelősségre körülnézek (nem azért mert kötelező), és átmegyek a zebra nélküli kereszteződésen..

Goodbye Lenin!

Viszlát munkahely, viszlát család!
Előre Illéri, ELŐRE!

nú poszt

...mikor kérdőre vontam a Nagy Matematika tudóját, egyben gimnáziumi tanáromat, hogy miért buktat meg, annyit fűzött hozzá: "Új év, új stílus".
Én pedig felnéztem rá, mint tehénre az egerek, ő lett sajtom közvetett adója, hercehurcák megkerülője, az ember, akinek csak igaza lehet, akihez fohászkodom néha, ha egy megválaszolhatatlan kérdést szegeznek a fejemhez.
Számolni azóta sem tudok, viszont rengeteget magyarázkodni annál inkább.
Ő volt a "Szépségből nem lehet megélni" -ige hirdetője és egyben a vibrátor kinézetű, fizika órai installációra alkalmas csigák kézben tartója.
Tisztelt Tanár Úr!
Eljött az idő, hogy tanuljak Öntől is valamit:

Új év, új stílus!
Csirijó

Intuitívo penso positivo

Elengedem a kezem

Itt hánykolódom a ketrecemben, malmozom az ujjaimmal, és azt sejtem, elég, ha innen belülről szeretlek. Ha gondolok rád, mikor a rácsokat simogatom, ha az érzéssel fekszem és kelek, hogy fontos vagy.Te pedig azt modnod, hogy nem elég.
Én pedig sírni kezdek és nem értem, pedig annyit gondolok rád egy időegység alatt, amennyit még ember évek alatt sem gondol a másikra.
Örökösen szomorú vagyok ettől és már vegyülnek a gondolatok, kis fogoly vagyok a saját börtönömben, és csak sírdogálni van kedvem.
Eddig észre sem vettem, hogy a rácsok gondosan összefont fűszálakból vannak, és én önszántamból nem mozdulok, nem pedig azért, mert nem tudok.
Törökülök, szembecsukok, várlak, hogy várj.
...és Te ott ülsz kint, és szabad vagy...
...és én félek, hogy melletted én is szabad vagyok...

Hangulat a börtönben.

Középszerűek közt is középszerűbb az, aki az ötvennégyesen fornettit zabál állva.
Kis közalkalmazotti fizetésemből beállok a buszozók sorába, kockasajtot eszem kiflivel reggelire, ebéd a büfében, este vigaszzabálás, tv, alvás.
...Most tíz évvel ezelőtt van, a végállomásaimat elemezgetem, ez az egyik, nem túl messze, pár megállóra tőlem, ám vannak járművek, amik sokkal gyorsabban haladnak, drágábbak is ugyan, de messzi és szép helyen landolnak végezetül.
Épp a jegyre gyűjtök, nyolcra járok, kettőkor megyek.
Busszal.
Meglocsolom ezt a kis virágot a pulton, ráébredek, hogy mű.
Pedig tetszett. Most is tetszik, csak már tudom, hogy mű.
Mú.
Sehol nem vagyok, tingli-tangli, a napsugarakat csak a poszterről ismerem, aminek a széle leszomorodott, megfáradt az is a kapaszkodásban.

jó hétvégét -munkában

...esküszöm, elfoglalnám magam, ha nem foglalna el az, hogy van dolgom...

Menza

Tudom, talán bántás,
De pocsék lett a rántás.
Lázad a főzelék,
Keserű, mint lekváron a penész.
Merész, de ehetetlen az egész.

Aki főzte, abban nem ész,
Csak is fürgeség tetéz,
Ábrándja kínját enyhíti
E feladat,
Hogy ő éhes szájakat betapaszt.

De mivel?
Gittel? Glettel?
Ragacsnak tűnő rizses tejjel?
Asztal aljára tapasztja a gyerek,
Ötletnek jó, míg sűrűje útnak nem ered.

Zuhannék, de leugrom

Apám ujjait nyugtatja a hangerő gombon, a kormányt másik kézzel fordítja, kanyarodunk, a zene is erősödik.
Ő mindig nyugodt, mikor ideges, akkor is.
A füst, amit imént kipöfékelt magából, visszacsap az én oldalamra hátulról, a bűz ölelkezik frissen mosott hajam illatával, hiába próbálja a nyitott ablak felé terelni tüdeje erejével a zavaros ködöt ködös zavarával együtt, engem mindkettő megmérgez.
...most kiszállok...
...átülök...

Ő ugyanúgy mindig nyugodt, mikor ideges, akkor is.
A füstöt, amit imént a hajamba ragasztott apám tüdejének ereje, a távozás pillanata szippantotta ki belőlem, a mérgezett gondolatokkal együtt.
Rideg ücsörgés után a lét elviselhetősége fonja gyengéden körém cseppet sem gyönge karját.
Én a szájába olvadok, hemoglobin csónakon evezek a szívbe.

Én és a kecskefejő

"Annyi eszed van, mint egy három lábú széknek"
-idézet apámtól...
Én erre azt mertem képzelni, hogy rettentő okos vagyok, mert a mi kis háromlábú kecskefejőnk kézzel lett kifaragva, csavart lábai voltak, és egy igazán impozáns helyet foglalt el a házban.
De ő nem erre gondolt.

Logodi utca

Szívemben fénylő buborék vagy.
Meleg istálló fáradt lovaimnak..
Benned csak az ég zár közre engem és lépteink zaját,
Úgy ölelsz, mint téged Korlát és Bugát.

Apró ringlós kerted a dimbes- dombos Tabán,
A Vár hóna alá bújsz, mint szárny alá a madár.

Házak, amik '10 óta amott görnyednek,
Hajléka, s ugyanúgy szerelme többeknek.

Támfalon táncoló tégláid sora,
A háború alatt lett rágcsálók hona.

Elhagynálak, de nem lehet,
Mert minden reggel gyomrodban ébredek...

Mikor, miből, mennyi

Nem a pénzetek kell, hanem a nyugalmam.
A harmónia hiánya, lelki skorbutot okoz és sehol egy csepp citrom, egy poshadt paprika, semmi.
Az a baszott nagy energiafelhő, ami eddig körüllengett reményes köddel, már ködös reményeket is épphogy ébreszt.
Elveszni nem vesztem el, ahhoz túl nagy vagyok, meg foszforeszkálok is rendesen.
Csípés helye lüktet az ujjamon, meg-megmutatja magát a tavasz, én pedig nyitott ablaknál élvezem.
Két pofon mindent helyre tudna tenni, de egy ilyen liberális világban csak a 'buzipornóra' lehet számítani.

Nincs cim.

Billiomodik a sorban.