Helyszín az alaszkai reptér, gitárszóló, mindenkinek ütemre jár a lába, betűrt kockás ing a tagokon, nagy övcsat.
Becsekkolok, csak egy kis táska marad nálam, amiben csempészett áfonya van.
Tilos kivinni az országból, de én bevállaltam.
Reményeim szerint nem nyomódik nagyon össze, mert az feltűnő lehetne..
Már nem is izgulok, mert annyira hív a természet, hogy minden gondolatom erre terelődik.
Még van 3 és fél perc a gép indulásáig, de nekem más dolgom van. Végre találok egy mellékhelységet, ahová behúzódok, táskámat a földre dobva, lerángatva magamról a gatyám... Beront egy pasi, aki a padlóra vizel, ami odacsurog a táskámhoz, amit én tágra nyílt szemekkel, a vécén ülve, eresztve ki magamból a több liter folyadékot konstatálok.
Le vagyok merevedve, nem tudok mit csinálni, a pasi elviharzik, minden bocs vagy bazmeg nélkül.
Kinyitom a már átázott (sajnos nem áfonyától) táskát, és látom, dugig van pénzzel. Valami arab dollár (????), amit aztán megpróbálok letuszkolni a budiba, mert érzem, ebből még nagy baj lehet. Ez nem is az én táskám.
Épp befejeztem a műveletet, mikor benyit egy légiutas kísérő, hogy ideje volna felszállni, és minden meglepődés nélkül kérdezi, miért nem hozom a táskámat, ami épp felbuggyant a már használt vízzel együtt, és kiesett a földre.
Egy lágyabb rock szám következik, én a vállaimat és a fejemet ellentétes irányba mozgatom, és várom, hogy felébredjek.
Most pedig rohanás, mielőtt még az ágyba vizelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése