kérdező: -Miért pont katakomba?
válaszoló: -Valami temetkezéshez, halálhoz közelit akartam választani. Nem mellesleg a nevem is benne van.
k: -Nem elég a mindennapokat ezzel tölteni, még a szabadidejében is erről publikál?
v: -Erről szó sincs. Nem áll szándékomban sokat írkálni konkrétan az elmúlásról, de valójában az egyszerű hétköznapokat is behálózza a tudat, egyszer vége...ha gondolunk rá, ha elhesegetjük a gondolatot, jelen van.
k: -Ezek szerint Önnek egy haláleset már nem kifejezetten megdöbbentő?
v: -Nem értem a kérdést.
k: - ...Mit érez egy halálhír hallatán?
v: -Nincsenek sablonok. Egy orvos, egy sírásó, egy virágárus, egy programozó. Mindegyik ember, igazából lehet, hogy a virágárus pókerarccal nézi végig a halálos balesetet a boltja előtt, a doki meg elérzékenyül a műtőasztal felett...Felfogás kérdése. Persze attól is függ, kit veszítünk el.
k: -De Maga mit érez?
v: -Mindig mást. Megnyugvást, félelmet, boldogságot, nem tudom.
k: -Összeegyeztethető ez a hivatás a harmonikus családi élettel?
v: -Miből gondolja, hogy nekem ilyen van?
k: -Szóval nincs családja?
v: -Nem ezt mondtam.
k: - Nincs harmónia?
v: - Ezt sem. Mindenkinek először önmagában kell keresnie (megtalálnia) a harmóniát, én ezen vagyok. Ennek semmi köze a munkához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése