Kornélia

Plüss szarvast szorongatok. Kornéliának hívnám, ha jönne.
Múltamban turkálok, a mocskot már kipiszkáltam, de az a sok jó...Rám ragadt.
Nem szabadulok. Ettől lettem 'énmagam'.
Bárcsak az időgépben hagytam volna mindenem.
Téged is.
Kornélia.

"Felejteni nem hogy nehéz, nem is kell."-mondanám, ha épp nem sajogna belém...
Őszintén fáj, mint eddig így még semmi. Sértett hús, szivárgó vér, ez lettem én, és ettől ez szép..
Rendszerbe ömlik, majd kering, forog, bezárult a kör, meg is mozdulhatok.
Újjá születtem, betörtek, eddig ficánkoltam halszagú vödörbe'.

Nem nyaggatlak, nem bábozom tovább Veled,
Mindent elárultam ami bánt, elmondtam Neked.
Szarvaid letépkedem, s mehetsz vissza, a legmélyére, ahol eltévedni sem lehet...
Az új helyed: két pitvar közt, a szekrényem felett.