Tátongatás

Zuhanyzom.
Napszemüvegben, villany nélkül.
Nem szeretem a tárgyakat, de ezt most mégis.
Nem a villanyt, a szemüveget.
Hajnali kettő lehet. Kb. Inkább három.
Viszont tutira június.
Mikrózom a lecsót.
Az jut eszembe, hogy amikor napokkal ezelőtt a lecsót mikróztam éjszaka, csak azzal a különbséggel, hogy akkor kiettem belőle az összes kolbászt, vajon gondoltam- e arra, hogy napok múlva kolbász nélkül kell majd megennem a maradékot.
Ha most ennék belőle először, észre sem venném, hogy bármi is hiányzik belőle.
Nem.
Így sem hiányzik.
Akkor viszont sok kolbászt akartam enni. Kevés lecsóval.
És nem érdekelt, hogy még ki szeretne akár kevés kolbásszal, de kolbásszal lecsót enni.
Mert senki nem érdekelt.
Ahogy most is van.
Miután ma, amit mások tegnapnak neveznek hivatalosan éjfél óta, a hegytetőn reggeliztem Columbiában, a Norma fánál ebédeltem, egy motoron töltöttem utasként a délelőtt 30%-át, és még egy teljes egészében végig aludható filmet is csak félig szunyáltam végig, hát ezzel zárom a napot...
Napszemüvegben lecsót zabálok.
Meg előtte dolgoztam egy pár órát, de az mindegy is.
...Aztán pedig eper jamet ....
Egy hippie vagyok. Napok óta, és még hetekig.
Ittlétem óta maradtomig.
Fáj a hasam.
Szeretek élni.
Utálok várni.
Amire várni kell, az nincs is.
Ezért nem kérek halas szendvicset a mekiben.
Hiányzik a Bogyó.
Vele megszűnt létezni az otthon.
A kocsim egy sátor.
Nem is az én kocsim.
Nincs semmim.
Nekem van csak mindenem.
Gyűlölök, szeretek.

Ég a led:
Szabadság csak fogság után lett

Keleti filozófia

Érteni vélem -e bármikor is az egyértelmű boldogság értelmetlen boldogtalanságra csencselésének okait...?
Ha ez csak a nemtudásban levést jelentheti az elkövetők számára, akkor én a nemlevésben tudást jelölném meg következő célomnak.
Boldogan!

A legjobb öröm a kár

-Nekem most rossz. Örülsz?
-Nem.
-Kár.



-Nekem most rossz. Örülsz?
-Igen.
-Kár.




-Nekem most rossz. Örülsz?
-Nem.
-Hanem?



-Nekem most rossz. Örülsz?
-Örültem.
-Én is, viszlát!



-Nekem most rossz. Örülsz?
-Kár.
-Mi kár?!


-Nekem most rosszul örülsz.
-Kár.
-Az tényleg kár.

Behajtott fülek

-Jézusom, egy nesztelen nő! Oda sem merek hallani...

Anyámmal élek

Tegnap megkérdezte, mikor költözöm el.
Azt mondtam, soha.
Sajnáltam.
Sajnált.

Végy levegőt!

Ha nem kéne időnként az ördögeimmel küzdenem, ha nem jártam volna a poklom legbelső és egyben legsötétebb bugyraiban, akkor még ennyire sem ismerném önmagam.
Amikor azt éreztem, mindenemet elveszítem, csak akkor nyertem igazán.
A képzeletem szövevényes vad táj.
Erekként lüktető indákkal, termékenyen habzó folyammal, a tűző napot is bekebelező húsevő növényekkel, láthatatlan éggel, tapinthatatlan földdel.
Szabadság.