Hozzáért, elrugaszkodott, szállt a levegőben, majd újra és újra.
Ez volt a lábam, ahogy a talajjal érintkezik, hajtott, ahogy a bevásárlókocsin álltam.
Befaroltam, sötét sorok, lezárva táblával elkülönítve, egyiken sem lehetett átjutni.
Rá kellett jönnöm, az egész épület csak sorokból áll, plafonig kitöltve a magasságot.
Nekem folyt a nyálam, és diós kártedórról álmodtam, meredve előre, lehetőségeimet fontolgatva, mikor valaki eltolta a kocsim. A szemem elöl.
Épp hátba akartam rúgni, mikor berántottak egy sötét, lezárt sorba. Egy magas tüsi haju szőke lány volt.
Kellemes illatfelhővel, valami egyenruhában. Mogyorós fagyit mért nylonzacsiba, majd azt mondta, ez így csak 5 vagy 6 ezer forint lesz, és nem is olvad el. Visszaöntöttem a kovászosuborkás vödörbe, ahonnan kikanalazta, a zacsit meg begyűrtem a lekvárok közé, amik üveg nélkül csordogáltak a polcon. Köszönöm, de nem kérem, mert ez nem is fagyi.
Tetszettem neki,mert egy piercinget akart csinálni nekem a pékáruk mögött a hajamba, de lebeszéltem róla. Találkoztam a tesómmal, aki két zacskó pudinggal állt a sorban, ahol nem volt pénztáros és emberek sem, csak ilyen papírbábuk. Kérdezte, nem látom e, miért nem halad a sor, amire azt mondtam, hogy mert a puding szar, és hogy fagyit keressen ő is, de állította: fagyipor van nála.
Tovább zúztam a bevkoccsal, ami addig követett a kerekein, amig nem hajtottam. Ezek szerint visszatalált hozzám, miután ellopták szegényt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése