Még valamit?

Ahogy kábel a falba, platóra a rozsda,
Hajamba tapadva tenyeremnek mocska,
Oldanám el magam, de ráz a kényszerem,
Hogy benneteket látva a hajamat téphetem.

Kínos a türelem, fröcsköl a szóda,
Hozzám szól egy vendég -álljunk meg egy szóra!
Vérben úszik szemem, fejem felszegem,
Könnyem elcsepegtetem,
Uram, kész az itala!Hörpincse ki rendesen!

Kicsikéim

Nevezzük a rákokat generációs háziállatkáinknak, akikre bőszen vigyázunk, lakhatást biztosítva nekik szerény belsőnkben, meleget, kellő nedvességet, lelki mannáinkat hintve mind az összes lábuk mögé (a haladás irányára is tekintettel), de csak testi étkek után, vért, bélt, pénzt és könnyet nem kímélő műveletekkel hordozzuk képzeletbeli tenyerünkön kitines páncéljukat, amit csak az elme törhet át, zúzhat porrá, túl a szenvedés tengerén, egy halászháló belsejébe bogózódva, homokos parti éttermek étlapján, a tűzhelyen a lábosban, hancúrozó gyerekek vödrében.

Jövő nélküli jelenem

A mai reggeli a luxus kategória giccs osztályába volt sorolható, ráadásul magyar emberek módjára ismét sikerült hányásig tömni a bendőnket abból, amiből nálunk nyugatabbra, tengerek mellett élő egyáltalán nem sorstársaink is talán ínyenc fogásnak neveznek, még egyenként is.
Nem is. Nekik egyenként is megszokott.

Szóval a kezdeti lazacos avokádós tojásos előételnek titulált salátát a vajas rozmaringos kagyló követett, utána citromos tonhal steak kapribogyós salátával, levezetésképp egy kis bor, kávé, cigi, toalett, és most meló.

Ma már két Pezz ízű limonádét is mixltem, szeretik.

KataPult!!

Sion?

Szalvéta?

Mire megismertem magam, elfogadtam minden részletet, addigra ti ízekre szedtetek és köpköditek ki a rágós részeket.
Kértek egy tálat, hogy ne a földre menjen?

Állati elmék

Úgy határoztam, ha meghal egy delfin is a könyvben, akkor nagyon fogok sírni, mert sokszor az emberiség maga nem érdekel annyira, mint egy hátán forgolódó poloska, nemhogy egy kutya, egy macska vagy egy delfin sorsa, de annyit gondolkoztam azon, hogyan lehet egy sírást/nemsírást eltervezni, hogy véletlenül elmaradt a magamnak tervezett jelenet és a könyvet is bevégeztem.

Bennem keletkezett űrbe ejtem a modern orosz irodalom műremekeinek tartott egyikét, amiről csak az jut eszembe, hogy attól lehet csak jó, amitől a Széll Kálmán tér.
Attól, hogy az emberek még mindig (és még egy ideig biztos) Moszkva térként emlékeznek rá.

Jó az autód, szép a szemed

Hanyatt fekszem az ágyon, lefújom a port az ernyőről, alatta lámpa, ami egy körte, de nem ér el oda a fújás súlya, hiszen az a plafonból lóg, sosem világit, túl nyomasztó, de csak fújok, fújok, szusszan egyet a kutya is a földön, fújhatom.
Van ágyam, felemelő érzés, de nem a plafonig, ahol a lámpa van, ami poros, eképp sikerül nem csak 4-5 órát aludnom, mikor hazatérek a szülői házba, ahol én ugyan nem születtem, de más biztos, vagy azért szülői, mert ott laknak a szüleim?
Teljes képzavar.
Ha egyáltalán ezt nevezik képzavarnak.
Nagyon sokat álmodtam, egy helyen voltam, nevezzük vásárcsarnoknak,ahol egy egyszeri belépő örökös étkezésre jogositott fel, mentaszósszal ettem a heringet, kaviárt kentem a homlokomra, borjuhust zabáltam, aszalt szilva, pisztácia, disznósajt...
Aztán találkoztam kis barátnőimmel, ott, ahol a valóságban 12 évvel ezelőtt az akkori kis barátnőm az utolsó fillérünkből kuporgatott forrócsokit a gatyámra öntötte és elsirta magát, és együtt sirtunk, de nem mentünk haza és én nem is haragudtam, de most ott tartok, hogy álmomban gyros volt a zsebembe és azt osztogattam a csajoknak, záróra volt, és nekem kellett elszámolnom a maradékokkal, hirtelen egy csiri bá és bú, kiszakadtak a zsebeimem, ömlött a kaja, és én akkor felmondtam, csak had vigyem el magammal ami még a ruhámon ragadt. ez volt az egyik. jó álom volt, de mikor felkeltem, nem is sejtettem, hogy hol vagyok, simán csak az ágyban, és a könyveimet bámultam, van olyan, amit még ki sem nyitottam. és akkor irtam egy levelet, tele szerelemmel, de olyasmi publikálható szerelemmel, remélem nyerek a pályázaton, szerintem igen, ha el tudják olvasni és ha a publikálható szerelemről azt hiszik, publikálhatóbb, mint a " szeretlek, mert veled még az anál szeksz is remek, jó az autód, szép a szemed".
Drukkoljatok, hátha nyerek.

Egy nagy szar a blogom

És nem kívánom másnak, hogy valami ehhez hasonlóra rájöjjön.

Vagyok annyira

hiábavalóan büszke, ha találkoznék önmagammal, vonzódnék hozzám.

Az emberek jól érzik magukat hozzájuk hasonlók társaságában, de két "én"-ből nem lesz "mi".

Vállamra hajtanám a fejem és búgnám a magamét. 

Sokszor mondták, a szemem, mint a Bogyóé.

Ő is én vagyok, én ő, nem pedig mi.

A mi egyik tagja nem hagy megőrülni, nem hagyja, hogy igazán messzire menekülj.

Előtte nem szavalsz,és nem tud arról, hogy amit ő utál, annak te rabja vagy.

...bárcsak láthatatlan lehetnék...a saját világom elől bújnék el...

Vagy menjek el jógázni?

Képtelen vagyok írni, olyan dühös vagyok minden áldott nap, minden rettegésben töltött órában, percben, álmomban, a wc-n, a melóban, ha iszom, ha edzek, ha a ráncaimat vizsgálom a tükörben.
Lassan odáig jutok, hogy gyilkolási technikát sikerül kifejlesztenem a gondolataim által.
Most kezdjetek imát mormolni...

Lerágtam.

berágtam.