Kölöknek lettem

A héten háromszor mondták, és egyszer utaltak arra, milyen kölyök vagyok, pedig még csak kedd van.
Ennek persze vannak éles és árny oldalai is, eddig megpróbáltam hasznot húzni belőle, de a határra érkeztem. Mások szemében felnőttként tükröződöm, infantilisnek éreztetnek, ha elkezdenek megismerni,aki meg elputyujgatna, az pedig nekem vált mára terhessé.
Hiszek a bűvös hét évenkénti megújulásban, eddig legalábbis bejött, bár nem mondható számottevőnek az elmúlt pár alkalom.
Nem mindegy, hogy a nőben látják a gyereket vagy a gyermekben a nőt.
Eszembe jut Humbert Humbert és az ő Lolitája.
Hányszor voltam én világotok Lollija.
Kezdem kinőni a szerepem, de a bennem élő, magamhoz is önzetlenül ragaszkodó gyermeket nem tudom levakarni magamról.
Ez egy csúnya, rossz Világ, én pedig folyton olyan boldog vagyok benne, talán tévesen, de idáig kielégítően.





Kávét főztem, tök pocsék zabtejjel, de itthon régóta így iszom.

Rabul ejt a tavasz, minden szín bizsereg, még többet akarok dolgozni, kevesebbet aludni, olvasni, napozni, edzeni, tanulni, szexelni, kutyázni, kávézni a szabadban.