Az Univerzum csak visszahúz.
Hajótörött vagyok saját Világomban.
Arcom az óceánba hajtom.
Mindig is féltem a medúzáktól, ezek itt hatalmasak,
vizet pumpáló lilás nylonzacskók.
Fekete folt szélébe kapaszkodom, csikorgatom a fogsorom, lendítem a lábam, de visszahúz...
Ez a kurva Univerzum folyton visszahúz.
Üveggolyót nyomkodok a szemeim helyére, azok nem könnyeznek túl sokat.
Hosszú sziget jeges teát kérek alkohol és jég nélkül.
Levelek fedik testem, hangyalábak csiklandozzák testhajlataimat.
Pörögni akarok. Ugratni gördeszkával. Virágokat hajtogatni dollárból, rázni a fejem, mikor mindenkit leszedál a monotonitás.
Fetrengeni olvadt selyemcukrok közt, csíkosra röhögni magam.
De az Univerzum visszahúz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése