Félek, hogy meghalsz.
Félek, hogy nem teszek meg eleget érted.
Közben tudom, mindent úgy csinálok, ahogyan kell. Ha nem így gondolnám, nem így lenne.
Kis daganat miatt egyszer már SZÉTSZABDALták a nyakadat....babesiosist kaptál, infúzión lógva meredtél a szemembe, s üzented, most már minden rendben lesz.
SZÉTMARCANGOLta az oldalad barátnak hitt lakótársad, félkába állapotban voltál, mikor műtöttünk beléd egy csövet, amin távozhat a vér és az egyéb váladék...tűrted...szemedbe kaptál injekciót, füled kicsépkéződött egy nézeteltérés során...tűrted...most fáj valamid...lázas vagy, és nem érted ezt az egészet...tűröd...
Fájdalmat csak tekinteteddel közölsz, ezzel SZÉTRONCSOLva engem...
A szörnyű az, nem tudok tenni semmi hasznosat...Próbálok rájönni, mi lehet a baj, de a vérkép nem mutat semmit...
Mégis tudom, baj van.
Üres találgatások...
Holnap ultrahangra megyünk.
Megszelídíteni egymást igazán nehéz volt...Nagy feladat ember és állat részéről is.
Elveszíteni tragédia lesz...Bármikor is történjen meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése