2010. április 10., szombat

Ezer perce

Mikor megismertem önmagam, kiszerettem a szerelemből.
Csak egy kortyot ittam, de végigfolyt az államon, az ölembe csöppent.
Lassan néztem fel, vizslattam a környezetem, vajon látta -e valaki...
A kabátom ujjába töröltem cicabajszom, majd finoman a pultra helyeztem a poharat.
Nem fizettem.
Négykézláb, kígyózva haladtam az ajtó felé, néha-néha odadörgölve a fejem szimpatikus vádlikhoz.
Egyik cipőmet elhagytam egy sietős mozdulatnál, térdemen kilukadt a harisnya.
Alám nyúltak, lábaimat a talaj felé feszítettem, de hiába, testem már egy tenyerében csüngött.
Hunyorogtam, fújtam is felé, de mellkasára szorított és fogdosni kezdett.
Valójában doromboltam, de nem gondoltam komolyan.
Egyre szemérmetlenebbül viselkedett az idegen, hasamat birizgálta, hajtogatott össze -vissza.
-Helyes cica -mondta.
Hazavitt, az ágyába fektetett. Aludtunk.
Ettünk.
Bár a tejet nem szeretem tálból, de nem panaszkodtam. Ő pohárból itta.
Dolgozni ment.
Én az ablakon távoztam, zokniban és egy XL-es pólóban.
Van, hogy felnézek hozzá vacsorára, az ablak kitárva vár.


...

Nincsenek megjegyzések: