Bebizonyosodott, elmebajom nem szerzett, hanem öröklött.
Ennek egyik konkrét bizonyítéka, hogy tegnap este kilenckor Kiscsaládommal felástuk majd szétgereblyéztük a kertet.
Módszeresen megvártuk, míg besötétedik, hogy a minimarkolón a reflektort tudjuk használni, mert különben minek lenne rajta, ha nem ezért.
Persze örültem, hogy van miben elfáradni, ügyeltem arra, hogy szimmetrikusan végezzem a "gyakorlatokat", különben asszimmetrikus izmaim fejlődnének..
Mikor befejeztük a kinti 1-2 órás ténykedést, a tv előtt lenyújtottam magam, és már csak reggel ébredtem fel, akkor is telefonra.
Remélem, ma nem találkozom annyi pióca emberrel, mint tegnap, mert kezdek tele lenni apró háromszög alakú sebekkel, a szipolyozás nyomai ezek.
Sprintelek az idő után, ami nemrég lehagyott, csak előbb még visszaszerzem ambícióimat, megpróbálom a tízpontosat levadászni.
Fegyvereim megvannak, a muníció fogytán, meg az életkedv is csak a felénél jár.
Imádtam a Doom -ot.
Mekkora játék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése