Edzés után mindig olyan vagyok, mint egy született semmirekellő.
Pálcikás fagyit tolok a fejembe, és hiszem, hogy kivételesen megérdemlem(...és talán most az egyszer nem hízlal??).
Csak gondolatban jutok el az ágytól a fotelig, onnan pedig újra a konyhába, ahol csak gondolatban zabálom magam degeszre.
Igazából éhes maradtam.
-Rá kéne gyúrni, Drágám! -mondja a tündérke a jobb fülembe súgva.
-Talán még egy fagyi jobban esne, úgysem látszik meg rajtad...! -szorítja bal vállam a kisördög.
Jobbal a balt, ballal a jobbat pöckölöm a légbe, hagyjanak lógva.
Ma az agyamat edzem le, az talán nem fáj fizikailag ennyire.
Jobb ma egy fejtörés, mint holnap egy láb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése