A rádióban hajnalban ugyanúgy nem megy semmi jó zene, mint nappal.
-gondoltam.
Mire kapcsolgatás közben egy hátszőrfelállító női hang kiabálta: ....csak igazi mai sláger megy!!
és megszólalt a Bongo Bong Manu Chaotól..
!!!
Jót vigyorogtam ezen, mert ha meg kéne tippelnem a születési dátumát a dalnak, inkább 1997?/1998?-ra gondolnék, nem 2010 körülre, de azért örültem.
Ablak le, hogy ne süketüljek meg, hármasban (repesztettem) harmincöttel hazáig, átszellemülve mutogatva, táncikálva a volán mögött, s áldva az eget, hogy ez az utolsó dallam, ami a fülembe kúszik alvás előtt.
Itthon lemostam a szemfestéket a szememről, ezt tartottam evés után és fogmosás előtt a legfontosabbnak.
Coelho betűi összemosódtak előttem, de remek alapot adtak Manu Chaoval együtt egy tökéletes álom kialakulásához.
Pár órával később pirosló szemeimet nyitogattam, mert Valaki (egy négylábú, szőrös lény formájában) az arcomat nyalogatta.
Ő most alszik, én megint nem tudok.

6 megjegyzés:
Coelho rajongó vagy?
Nem, csak olvasok tőle mostanában.
Majd kíváncsi leszek arra, hogy mennyire fog meg és írsz e róla.:)
Néha jó egy kicsit nosztalgiázni.
Ha egy kicsit fáradt az ember, még jó hatással is lehet rá.
hogy hívják a kutyát?
bizalmas:)
Megjegyzés küldése