Helytelen az offenzív

Emberi arcok, karakterek közt hánykolódom, úsztatom magam, mint Dagobert bácsi magát a pénzkupacban.
Számomra örök kérdés, hogy nem jár -e fájdalommal egy egész alakos kacsatest és érmék offenzív surlódása, eddig semmilyen kielégítő válasz közelébe nem kerültem ezzel kapcsolatban.
Mintha már nem létezne ábrázat, amit ne láttam volna, legyen a háttér színes, legyen a kompozíció szokatlanabb az átlagnál, legyen keretben, anélkül, mű vagy természetes, nincs már meglepő, olyanok ezek a fizimiskák, mint a halom apró, egyformábbnál is egyformábbak.
Aztán van egy kis gömbbúra a képzeletemben, áttetsző, mint egy akvárium, és ott van a prototípus, a fénylő
Szerencsetízcentesem.
Erre még Mágika sem lehet elég veszélyes.