Bár sokszor mondom, és még annál is többször gondolom, hogy nincs minden rendben köztünk, néha külön veled és velem sincs, de annál jobban szeretlek, semhogy ezen érzéseimet véka alá rejtsem.
Köszönöm, hogy megtanítottál alkalmazkodni a felnőttek értékrendjéhez, hogy a legrosszabbra készítettél fel, így kicsit még csalódni is tudtam. Kellemesen.
Ezen ismeretek tudatában élni nem egyenlő ezek szerint élni, talán még ezt is mondtad.
Hagytál kibontakozni, bármennyire is nem akartad, hogy ezt érezzem, mégis szabad kezet adtál, szinte mindenben.
Megtanítottál arra, hogy minden zöldséget és gyümölcsöt alaposan meg kell mosni, mielőtt megeszem, ez sosem érdekelt, viszont ha másnak készítek ételt, mégis így teszek.
Egyszer láttalak cigizni, néhányszor sírni, láttalak izgulni téged a vizsgáim miatt, szégyenkezni a megnyilvánulásaim miatt.
Ha ott és akkor meghalok, a Te arcod látom utoljára, mert nem mozdultál mellőlem, s bár nem sűrűn ütöttél meg, akkor mégis, mikor azt mondtam, már nem akarok tovább élni.
Ma írok a gólyának is egy képeslapot.
Köszönöm Neked, hogy lehetek.
2 megjegyzés:
ezúton én is köszönöm, még pár lény nevében is,hogy ki tetszett nyomni!
szép sorok:)
Megjegyzés küldése