Magnak ruháját ettem, flakonnak lelkét ittam.
Izmaimat dühösítem, hajszolom őket, mint rabszolgákat, később megértik a lényeget, ha lehiggadtak.
Hagyom, hogy szememet markolja a szép (amire nincs megfelelő szinonima, csak próbálkozások: mutatós, esztétikus, ízléses, impozáns, ékes, díszes, vonzó -egyik sem igazán a szép, de mi is a szép valójában?)
, ez gyógyít, felkúszik az agyamba, és ringatja azt, mint kéz a bölcsőt, de kicsit mégis más, ez intimebb.
A színek mázak, a muzsika lüktetés, ha nem lenne elég forró a vérem, megpörkölném az ereimet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése