Csákót hajtok az időből, a holnapot pocsolyába teszem, a szél vigye el.
Felitta az újság a tintát, vihart köpött az ég aljára, papucsom beleáztatom.
Nyálkás csigaházban járok, Kolumella kisasszonynál.
Mindig itthon van, vattacukor felhőit damilon rángatja, gyöngynektárral kínál, belekortyolok.
2 megjegyzés:
ezt a kis világot olyan Dali és Disney stílusban tudom elképzelni.
nem festesz mostanában?
bizony jó lenne,
van is egy vásznam számodra, minden
nap kibe megyek rajta, mint mások egy kövér dámás portrélyukon.
Mugli születésem miatt elég sokat kell dolgoznom, de ha megtanítasz dehopponálni, és még Tudjukki
se zárathat érte az Azkabanba, akkor benne vagyok.
Vajsörözhetnénk is, ha vége a felfordulásnak.
Megjegyzés küldése