Keselyűként csap le rám, húsomat tépi a felismerés, nem tudom tovább leplezni érdektelenségemet.
Szakaszosan, de olykor cseppet sem felületesen, határozottan és hatékonyan szarok a dolgokra, azok mélységétől, komolyságától függetlenül.
Néha (és emiatt neveztem szakaszosnak a jelenséget) hajlandó vagyok arra, kisebb magamban folytatott viták árán, hogy elhitessem a csőrrel, ami tátott kereplőmből reakciókat csipeget/ne/, hogy nem vagyok totál apatikus, ami részemről kicsit megerőltető, de mint említettem a periodikus rendszer tökéletes harmóniában helyezéséhez ez elengedhetetlen.
Előveszem a mélyhűtött csontikat, mozdulatlanul nyugszanak a nyelvemen, legalább addig sem a számba téptek késéles csőrötökkel, ti ragadozónak mondott dögevő népség.
Kelekótya banda.
Kellemes lakmározást kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése