2013. október 26., szombat
Tekeredem, lógalódok, hegyeződöm tomppá
Combon parázs.
Forró kávém a Nap simítja langgyá.
Szájból bugyorgó blablák.
Talpadba finoman épülő dekkem.
Na! Ezt kerestem.
A tér síkjában csupán egymás mellett futó,
De szerelmes érintéssé alakuló az én rendszeremben.
Válaszokra tisztelgő kérdők.
Sebbé tekeredetten neszek.
Levendula bokor.
Nedvedző szempilla csokor.
Nesze, ezt szedtem!
Félre éreztem.
fÁra élvezetten lÁ, tI, dÓ.
Lábaimon nyakam.
Balról jobbra keveredj...
Eszek.
Zavarj már!!
Épp eszek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Nem kenyszerem, nem kotelmem, de ha nem tennem, hitelemet vesztenem, amin mar igy is kajan vigyorognak a menekulo leptektol megkopott cipok. Gorbe tukromre csorbat, kepemet metszo karcot 40 korommel vesnek az evek, en megis igy latom oket szepnek, nem fajnak mar, es nem karomolnak egbe vakmeron a meddo idok.
Megjegyzés küldése