Így még nem fájt augusztus,
Mint mostani íze a fénynek,
Dohányfüst mászott
Az unalom tüdejébe..
Ernyedtebben már csak Ez fekszik nálam,
Ő itt, a Társam,
Mindkettőnk lelke száradt maradék a kutyatálban...
Nap gyújtogatja arcomat,
Szemgödörből kifröccsenő gondolat,
Szorosan mellette harag:
-Miért nem mész már??
Inkább maradsz???
Bánt a fű is,
Csíkozza a lábom,
Nyöszörögve rám tapos,
Azt remélem álom.
El kell múlni Kiskutyám,
Őszintén Sajnálom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése