Kinyúlok magamból, arcom a kesztyűmbe mélyesztem.
Ilyen voltam kívül,
Mikor belülre fúgázatlan szilánkokat helyeztem.
Kedves Gaudí!
Asztrális görbületeimben szánkázom,
De hová lett a Paradicsom??
Hová tűntek innét mások?
Legutóbb a konyhában voltunk Ketten.
Ő Pirosban a tányéromban fekve,
Én Lilában épp Őt vagdaltam,
Ízeire szedtem.
Piszkálom villával, megszólítom:
Drága Paradicsom!
Rám már csak a lila való,
Lila nylon, lila trikó,
Lila pornó, lila ondó,
Korán ellőtt, későn vérző,
Túlexponált fotó.
Visszakérdez: félek?
Ugyan mitől, hiszen csak egy kirakat...
Játékok és éles lőszerek,
Coltok mellett tiara...
Kívánhatok? Kérek:
Tetteimnek féket,
Tereimnek falakat,
Folyóimnak medret,
Legyen ami kiapad..
Szeretnék vegyes virágmézet,
Hogy ezt az oldhatatlan keserűséget
Oldjam, teli csorgassam azt a képet,
Amin az a Nő kér Téged,
Hogy szeressed Magadat,
Amin csak úgy hányja ki csókos száján
Az áldozatkész szavakat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése