Dühömet tűrve

Trappolok, pattogok.
Indokolatlanul kattogok.
Káromkodom, húzom magam,
Káromkodom, káromkodom.
Mondtam már?!
Minden bazdmegnál könnyebb, de csak hiszem,
A punnyadó rosszat ébresztgetem itt bent.

...és ott áll előttem egy hatalmas őzbak.
Csendemben ott virraszt...
Nem mozdul, mozdulok.
Nem fél, nem félek.
Kísér, már tompulok..

Minden mindegy, lásd a lelkem, gyógyulok.
A Világ bentről indul, én vissza is fordulok.