Látom a szád, a szód rekettes kacagás. Nyálaid ehető altató, ne kacagj már, félre nyeled a a tejszerű gömbre ragadt balerinát. Végig csak a második, szeretem a kettőt, kérdés sem volt nálam, huszonnégy csók fele tizenkettő. A tütü ferdén áll, kifogytam, de a harisnya marad, nyakad köré tekeredő láthatatlan anyag...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése