(Varosodott sebek
Zúdítom szóban a történteket,
Árnyékok tűnnek, mennek.
Meztelen gallyak tekerednek,
Sejtelmes a szél a dolgok nyilvánossá lesznek.
A bántó súg,
Időt kérek,
Had bogozzam ki,
Fáraszt a léted...
Karcokat vések szenvedés helyett,
Szívből induló huszárok.
Fájó pillantások, könnyek tömkelege,
A belső énünk tán sosem hibázott..)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése