catacumbae
-bekerítve-
2014. január 17., péntek
Múltkor
Mennyi keserédes történet,
S így múltam el negyven.
Simítom a hatvan közelét,
De nem én!
A Világ lett neveletlen.
Térdemet fejelgető homlokok,
Kezemben copfok, fésülök, fonok.
Az idő meg a boldogság nem rokonok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése