Úgy határoztam, ha meghal egy delfin is a könyvben, akkor nagyon fogok sírni, mert sokszor az emberiség maga nem érdekel annyira, mint egy hátán forgolódó poloska, nemhogy egy kutya, egy macska vagy egy delfin sorsa, de annyit gondolkoztam azon, hogyan lehet egy sírást/nemsírást eltervezni, hogy véletlenül elmaradt a magamnak tervezett jelenet és a könyvet is bevégeztem.
Bennem keletkezett űrbe ejtem a modern orosz irodalom műremekeinek tartott egyikét, amiről csak az jut eszembe, hogy attól lehet csak jó, amitől a Széll Kálmán tér.
Attól, hogy az emberek még mindig (és még egy ideig biztos) Moszkva térként emlékeznek rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése