Hanyatt fekszem az ágyon, lefújom a port az ernyőről, alatta lámpa, ami egy körte, de nem ér el oda a fújás súlya, hiszen az a plafonból lóg, sosem világit, túl nyomasztó, de csak fújok, fújok, szusszan egyet a kutya is a földön, fújhatom.
Van ágyam, felemelő érzés, de nem a plafonig, ahol a lámpa van, ami poros, eképp sikerül nem csak 4-5 órát aludnom, mikor hazatérek a szülői házba, ahol én ugyan nem születtem, de más biztos, vagy azért szülői, mert ott laknak a szüleim?
Teljes képzavar.
Ha egyáltalán ezt nevezik képzavarnak.
Nagyon sokat álmodtam, egy helyen voltam, nevezzük vásárcsarnoknak,ahol egy egyszeri belépő örökös étkezésre jogositott fel, mentaszósszal ettem a heringet, kaviárt kentem a homlokomra, borjuhust zabáltam, aszalt szilva, pisztácia, disznósajt...
Aztán találkoztam kis barátnőimmel, ott, ahol a valóságban 12 évvel ezelőtt az akkori kis barátnőm az utolsó fillérünkből kuporgatott forrócsokit a gatyámra öntötte és elsirta magát, és együtt sirtunk, de nem mentünk haza és én nem is haragudtam, de most ott tartok, hogy álmomban gyros volt a zsebembe és azt osztogattam a csajoknak, záróra volt, és nekem kellett elszámolnom a maradékokkal, hirtelen egy csiri bá és bú, kiszakadtak a zsebeimem, ömlött a kaja, és én akkor felmondtam, csak had vigyem el magammal ami még a ruhámon ragadt. ez volt az egyik. jó álom volt, de mikor felkeltem, nem is sejtettem, hogy hol vagyok, simán csak az ágyban, és a könyveimet bámultam, van olyan, amit még ki sem nyitottam. és akkor irtam egy levelet, tele szerelemmel, de olyasmi publikálható szerelemmel, remélem nyerek a pályázaton, szerintem igen, ha el tudják olvasni és ha a publikálható szerelemről azt hiszik, publikálhatóbb, mint a " szeretlek, mert veled még az anál szeksz is remek, jó az autód, szép a szemed".
Drukkoljatok, hátha nyerek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése