...én pedig egyre halkabban beszélek.
Amint megérünk az életre, abban a pillanatban a halálra is.
Keveset tétovázom..
Szép álmok zaklatnak, majdnem olyan jók, mint a hétvége vagy a délutánok.
Vajon ezt is meg lehet unni?
Kezem a hátadon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése