Középszerűek közt is középszerűbb az, aki az ötvennégyesen fornettit zabál állva.
Kis közalkalmazotti fizetésemből beállok a buszozók sorába, kockasajtot eszem kiflivel reggelire, ebéd a büfében, este vigaszzabálás, tv, alvás.
...Most tíz évvel ezelőtt van, a végállomásaimat elemezgetem, ez az egyik, nem túl messze, pár megállóra tőlem, ám vannak járművek, amik sokkal gyorsabban haladnak, drágábbak is ugyan, de messzi és szép helyen landolnak végezetül.
Épp a jegyre gyűjtök, nyolcra járok, kettőkor megyek.
Busszal.
Meglocsolom ezt a kis virágot a pulton, ráébredek, hogy mű.
Pedig tetszett. Most is tetszik, csak már tudom, hogy mű.
Mú.
Sehol nem vagyok, tingli-tangli, a napsugarakat csak a poszterről ismerem, aminek a széle leszomorodott, megfáradt az is a kapaszkodásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése