Apám ujjait nyugtatja a hangerő gombon, a kormányt másik kézzel fordítja, kanyarodunk, a zene is erősödik.
Ő mindig nyugodt, mikor ideges, akkor is.
A füst, amit imént kipöfékelt magából, visszacsap az én oldalamra hátulról, a bűz ölelkezik frissen mosott hajam illatával, hiába próbálja a nyitott ablak felé terelni tüdeje erejével a zavaros ködöt ködös zavarával együtt, engem mindkettő megmérgez.
...most kiszállok...
...átülök...
Ő ugyanúgy mindig nyugodt, mikor ideges, akkor is.
A füstöt, amit imént a hajamba ragasztott apám tüdejének ereje, a távozás pillanata szippantotta ki belőlem, a mérgezett gondolatokkal együtt.
Rideg ücsörgés után a lét elviselhetősége fonja gyengéden körém cseppet sem gyönge karját.
Én a szájába olvadok, hemoglobin csónakon evezek a szívbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése