Engem az anyukám és az apukám zárt börtönbe először.
Aztán a tanáraim, a főnökeim, és most már én zárom magamra a rácsot minden lefekvésnél, és nem szívesen hagyom el a helyet, amit megszoktam, amit megszerettettek velem az évek.
Lázadni .
Céltudatos úttörés, végtelen energia, és még nagyobb csüggedés, ha kitetted a lábad a búra alól és tapasztalni kényszerülsz...
-a nagy büdös biztonságos búra-
Kötelezettségek.
Ólom katonák léptei, lassú és nehézkes, valami, ami a tetteidet kavicsok alá gyűri, és elfojtott könnyeidből csapolja a felmosóvizet.
Valami, ami kényszerít, hogy utolérd magad, valami, ami középszerűvé tesz.
Amitől a reggelek a metrón kezdődnek és a tv előtt érnek véget.
Köszönöm, de nem ezt kértem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése