Jönnél végre?

Várok.
Számolom a perceket.
A perceket, amik másodpercekből állnak össze.
Bejön egy macska.
Kimegy.
Kimegy egy bogár is.
Valaha az is bejött.
Elképzelem.
Várok.
Koppannak az ujjaim, mert koppantok velük.
Fázik a jobb karom.
Megérintem a bal kezemmel.
Tényleg hideg.
Várom, hogy később legyen.
Talán akkor felveszek valamit, hogy a jobb karom ne fázzon.
Számolom a másodperceket.
A bal karom nem fázik, így arra jutok, később sem veszek fel semmit, mert akkor annak melege lesz.
Sosem bírtam az asszimmetriát.
Inkább...
Várok.
Iszom.
Pisilek.
Várok.
Várok arra, hogy legyen éjfél.
Várom, hogy gyorsabban múljon az idő.
Kapirgászom a lakkot a körmömről.
Inkább lemosom.
Visszafestem.
Várom, hogy megszáradjon.
Belenyúlok véletlen.
Lemosom újra.
Számolom a szúnyogokat.
Csuklókörzést csinálok.
Számolom.
Felváltva, egyszerre.
Várok.
Cica visszajön, nyávog.
Szólok neki, hogy ezt ne csinálja.
Megszámolom őt is.
Csak egy van belőle.
Elmegy.
Még fél óra.
Fél óra ahhoz, hogy várhassak egy újabb félóra eltelésére.
Pislogok.
Számolom.
Tíz meg annál is több.
Várok.
Csipegetek.
Számolom a darabkákat.
Nem vagyok éhes, már csak egy kevéssel van kevesebb.
Várok.