Lehet, hogy tényleg tapintatlan voltam...
Azt mondod, hogy az empátia a beleélés képessége, ami nem egyenlő azzal, hogy megértek valamit, át is kell érezni.
Az új információ nem is ez volt számomra, hanem, hogy
talán ezen adottságból tényleg hiányt szenvedek.
Lassan, de rájöttem, én fordítva csinálom.
Nem mérem fel a másik ember helyzetét, fütyülök a körülményeire, amik irányt adhatnának, egyszerűen csak a pillanatnyi problémát vetítem át magamra, próbálom saját lényemen keresztül megoldani és konstatálom, hogy nincs is semmi baj, figyelmen kívül hagyva minden egyebet.
Ehhez képest valami olyasmit kéne csinálni, ami ennek az ellenkezője.
Meg nem ennyit magyarázni folyton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése