Én még nem hallottam olyat, hogy valaki e két fűszer iránt semlegesen érzett volna.
Tehát van az undorodó tábor és a nagy kömény és/vagy kapor imádók.
Egyes megfigyelések szerint a gyerekek, akik nagyon nem preferálják e két növényt, felnőtt korukban rajongókká válhatnak.
Tojásleves kapros-túros sütivel?
Nyamm.
Vannak hasonló példák, gondolok tökfőzelékre, párolt brokkolira,
meg a kis ránctalan arcokra kiülő viszolygásra e két étel láttán.
És a kontra- példa:
Sóska- spenót páros.
Vagy egyik, vagy másik.
Elhatárolt vélemények, rajongók, ellendrukkerek.
Pedig zöld, zöld. Nem is értem.
No meg a medvecukor!
- Kérsz?
- Jó- jó, köszi./ Nem, most nem.
Ez volt a nemlétező példa, az alábbiak fedhetik egy valós dialógus tartalmát:
1.
- Kérsz medvecukrot?
- Hú! Imádom, persze, köszi!
2.
- Kérsz medvecukrot?
- Pfuj! Vidd innen, még a szagától is rosszul vagyok!
Szegény medvék. Köztük is biztos akad olyan, aki sértésnek venné ezt a szerintem is teljesen alaptalan megnevezését az ánizsos negró ízű tekercsben árult gumiförmedvénynek.
Kinek a pap...kinek a lánya...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése