Fekvő nyolcasokkal hullahoppozom, a pillanat a végtelen végtelenje.
Szinte már súrol a vízsugár, de csak guggolok, kisfilmként játssza agyam egy feszes szőlőszem mazsolává szottyadásának folyamatát.
Élénk zöld.
Liba...zöld.
Zöldes sárga.
Nap sárga.
Koszos okker.
Sárgás szürke.
Világos barna.
Áttetsző zacc szín.
Öreg, apró kis szegmens...
Ragad is, sokan undorodnak tőle, a somlóit csak miatta nem eszeik meg, szegény puncsot szóba se hozva.
Én is kizárólag a beleélés lélektanának kitanulása óta fogyasztom jóízűen a kis fonnyadványt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése