A quamatelen kívül csak a kávét kívánom éhgyomorra, no meg a spagót...
Ezután a megállapításom után már csak a korábbi gondolataimon kacagok, mikor még távol ült a Most, vagy inkább mozgolódott, mint ült volna, és azt vágytam látni, hogy...
...nem ezt...
Fröccsel kezdem a napot, növelem az éjjeli dózist.
Sok előnye van az alkoholnak.
Cserébe hátrányait semmi nem kompenzálja.
Szóval a nagyon közeli jövőben például autóba már nem ülök. Így maradok fekve.
Ez az egyik. Előnye.
Meg egy nagyon kicsit fájdalmat is csillapít. Főleg, ha már annyit ittál, hogy a szédüléseddel vagy inkább elfoglalva.
Akkor nem gondoltam volna, hogy huszonhat évesen nem lesz még családom, vagy legalább egy gyerekem.
Tényleg nem.
Áldozata vagyok abuzív terrorizációknak.
Áldozattá tétettem magam. Kérdés, hogy mi célból.
És értettem, amint üzentek a kínai szerencsesütik..
"Kérj és fogadj el segítséget" - az egyik...
Azóta a könyvem keni be a hátamat fájdalomcsillapító krémmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése