Igaz szerelem?
Nem.
Nem az a kérdés, hogy mi a szerelem, hanem, hogy mi az igaz...
Két elmúló nap viszonylatában ötszáz papír zsebkendő használódott el általam. Tiszta pazarlás, hogy nem könnyekkel itattam át egy csalódás következtében, vagy egy szívfacsaró dráma láttán, esetleg temetésre menet, temetésről jövet, egyszerűen csak a takony az, ami megkívánta, hogy útját álljam távozásai alkalmával...
Minden érzelem nélkül trombitáltam végig az adott időt...
A gumi kilukadt, még szerencse, hogy kevésbé veszélyes így, mintha nem az autómmal történt volna.
És még mindig nem dőlt el számomra, hogy az optimista vagy a pesszimista beállítottságú emberek közé sorolna e a nagyérdemű, ha az élet egy színdarab volna, ahol egy szereplő vagyok.(Vajon meghalok a végén, vagy csak megcsalnak, de addig is boldogan élek -e?Bla, bla, bla. Szinte mindegy...)
Talán tényleg csak a túlélésre játszom, és közöm nincs a nyereség maximalizálásának stratégiai kifejlesztéséhez.
Optimizmus nélkül minden véletlennek tűnő fejlődés elmaradna.
Vagy már el is maradt, kiderül a második felvonás után, a büféből visszatérve, pereccel, kávéval teli töltött hasak, kiürített pénztárcák tömegében, az újból zakó alá izzadó nagyérdemű számára...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése